A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
2. szekció - Területi vízgazdálkodás - 15. Szalai József (OVF) - Dukai Dávid - Nagy György (ADUVIZIG ): A helyben képződött vízkészletek tározási lehetőségei Tázlár térségében
Tázlár környéki tavak térsége a mérsékelten meleg száraz éghajlati körzetbe tartozott. A változás jellege és előjele még határozottabban felhívja a figyelmet nemcsak a vízpótlás szükségességére, hanem a helyben képződött vízkészletek visszatartásának fontosságára is. A Tázlár környéki tavak környezetének vízrajzi jellemzői Felszíni vizek vízfolyások A térség vízrajzi jellemzőinek ismertetése során nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a Duna és a Tisza vízgyűjtőjének határa ebben a térségben húzódik. Ugyanakkor figyelmet érdemel, hogy mind a felszíni, mind pedig a felszínközeli, azaz talajvizek alakulását, egyben a vízválasztó futását a jellemzően az 1960-as években kezdődött és az 1980-as évekig elhúzódó vízrendezés befolyásolta. Ebben a térségben a felszíni vizek esetében a vízrendezések előtti időszakban a domborzati viszonyok miatt a Kárpát-medence két fő folyója vízgyűjtőjének határa számos pontos csak bizonytalanul volt kijelölhető. A belvízcsatornák rendszerének kiépítése után a lehatárolás egyszerűbbé vált, a belvízcsatornákon a térségből elvezetett víz befogadója egyértelműsítette a vízválasztó kijelölését. Tázlár térségéből a belvízcsatornákon mind a Tisza, mind pedig a Duna irányában történik vízelvezetés, annak ellenére, hogy a domborzati viszonyok a alapvetően a Duna vízgyűjtőjéhez sorolják. A Bócsa-Bugaci-csatorna medre mélyítésének kezdőpontja (0+000 cskm) Tázlár belterületének északkeleti részén, a Tázlári-csatornáé pedig a településtől keletre, a közigazgatási határon van. Ennek a két belvízlevezető csatornának a befogadója előbb a Dongér, majd pedig a Tisza. A Tázlártól nyugatra-északnyugatra elterülő térszíneken belvízlevezető csatornarendszert építettek ki, melynek gerince a Büdös-tói (VII. sz.)-csatorna. Ez a rendszer több nevesített és névtelen egységből áll. A rendszer legtávolabbi pontja a Beszedics-rét medrénél helyezkedik el, s onnan a csatorna északkeleti irányba tartva több rövidebb mellékcsatornát fogad. Az első érkezési pont a Szarvas-tó medre, ahol a szállított víz a mederben szétterülhet. A Szarvas-tóba északnyugati irányból egy hosszabb, délkeleti irányból pedig egy rövidebb belvízcsatorna torkollik. A Büdös-tói (VII. sz.)-csatorna a Szarvas-tóból annak keleti oldalán kilépve a Lázár-tó irányában folytatódik. Az 1:10000 méretarányú topográfiai térkép tanúsága szerint ezen a szakaszon újabb mellékcsatornát, mellékcsatornákat nem építettek. Ugyanakkor Tázlártól nyugatra a Büdös-tói (VII. sz.)-csatorna eddigi hosszával csaknem megegyező kisebb keresztszelvényű csatornát létesült. Ez utóbbi egyik mellékágának elágazó végpontjai Tázlár belterületének nyugati peremén - a topográfiai térkép szerint vizenyős területen - helyezkednek el. A Büdös-tói (VII. sz.)-csatorna a Lázár-tóból annak egy nyugat-északnyugat irányú medernyúlványán keresztül lép ki, majd északnyugati irányba tartva - több kisebb, mára kiszáradt tó medrén áthaladva a Nagy-Büdös-tó közelében, de azt bekapcsolva a vízrendszerbe egy derékszögű kanyar után délnyugati irányba fordul. Onnan kilépve, továbbra is északnyugati irányba tartva a zegzugos futású csatornát egy újabb, éles délnyugati kanyar után Akasztótól délre a Duna-völgyi-főcsatorna a 64+721 cskm szelvényben fogadja be. A Büdös-tói (VII. sz.)-csatorna tervezési és építési jellemzőit az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság által az „Akasztó VII. sz. csatorna vízjogi üzemeltetési engedélye" tárgyában 22.434- 2/1981. számon, 1981 június 4-én kiadott dokumentumban ismertetik. A 274,3 km2 vízgyűjtő területtel rendelkező, 36,4 km hosszú csatorna két szakaszból áll: az első, a Duna-völgyi-főcsatorna-Nagy-Büdös-tó szakasz 19,5 km, a második, Nagy-Büdös-tó és a Nagy-tó közötti pedig 16,9 km. Vízszállítása a Duna-völgyi-főcsatorna Nagy-Büdös-tó közötti szakaszon - a
