A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)

5. Szekció - Vízügytörténet - 9. Dr. Konecsny Károly (nyugdíjas): A Tisza-Szamosköz vízrendezési munkái a XIX. század végén és a XX. század elején

A Batár levezetésére egy Szőlősgyulánál kezdődő 20,8 km hosszú, Tivadarfalvánál Tiszába ömlő csatorna épül;

A két Hodos, Túrc-patak, és a folyó vizeinek levezetésére a Túrd hegytől, az Eteny nevű Holt- Szamos felső ágáig 28,5 km hosszú csatorna épül.

A II. változat szerint az összes külvizet egy csatornán vezetik le, a Túrból a sárközi erdőben a Mákparaszti tanyától indulva, Túrterebesen a Liget határrészen, az Akii-hegy lába körül Szőlősgyuláig haladó, innen az I. tervváltozat Batár csatornájának nyomvonalán halad 32 km hosszan Tivadarfalváig a tiszai torkolatig. A Túr felső szakaszán öntözővizet is biztosító tározó épül 50 millió m3 vagy 90 millió m3 tározóképességgel.

Kövessy Győző az előnyöket és hátrányokat elemezve, arra jut, hogy a tározó építését nem ajánlja megvalósítani. Megállapítja viszont, hogy önmagában a külvizek elvezetése, belvízrendezés nélkül nem hatékony. A belvizek levezetésére a Hivatal mindkét megoldás esetén 3 főcsatornát tervezett:

1. ) Szamos-Túrközi főcsatornát (45 km) a Rákta értől a Szamos Gyügyei szelvényig szabad

bevezetéssel, Nagyéger mellékcsatornával;

2. ) Túrvölgyi főcsatornát Sonkádtól Haláborszegi Holt-Tiszáig;

3. ) Tisza-Szamoszugi főcsatornát a Túr medre Sonkádtól (Olcsvaapátinál zsilip), valamint a

Cserpatak Nagyar nyomvonalon.

A másodrendű csatornák nyomvonala csak a domborzati viszonyok pontos felvétele után határozható meg. Az egyes tervváltozatok kivitelezési költségeit is becsüli. Fontos megállapítása, hogy a munkálatok végrehajtása, költségeinek biztosítása társulattá alakulás útján hajtható végre.

jutó belvizek szabad lefolyását kártétel nélkül biztosítsa. Ezen tervezet I. változata szerint, a

külvizeket két csatornán kell elvezetni:

Miután a Szatmárnémeti M. Kir. Folyammérnöki Hivatal módosításokat hajtott végre a terven, a három alternatív javaslatot tartalmazó Nyárády-féle terv módosított változatát, az OVI 1912-ben tárgyalta és alkalmasnak találta kivitelezésre (Schick 1932).

6.) A TISZA-SZAMOSKÖZI ÉRDEKELTSÉGEK ÉS TÁRSULATOK

A XIX. század első felétől kezdve alakultak meg az első hazai vízitársulatok, melyek a földtulajdonosok, gazdálkodók, települések összefogása volt arra, hogy a vizek kártételei ellen vagy a víz hasznosítására szervezetten, egységesen, összefogva lépjenek fel. Az 1846-ben megkezdett nagyszabású, Tiszaszabályozási munkákat követő évben, 1847-ben megalakult Szatmármegyei Társulat is, amely azonban életképtelennek bizonyult, a fejlesztésekhez szükséges megfelelő minőségű tervdokumentációk és pénzhiány miatt néhány év múlva megszűnt.

1855. február 5-én Fehérgyarmaton, megalakult a Szamos Szabályozó Társulat, mely állami pénzügyi támogatással a Szamoson 38 folyókanyar átvágást valósított meg. Azonban a társulat 1860-ban megszüntette tevékenységét, és felszámolták (Nyárády 1908).

A Tisza, Szamos, Túr, Batár, Kraszna, Homoród és Balkány áradásai által érintett földbirtokosok 1878-ban kérték az említett folyók és patakok völgyeinek ármentesítését. Az érdekeltek 1879. május 7-én Nagykárolyban tartott gyűlésén a Szamos Szabályozási Társulattal egyesülve megalakították az összes Szatmármegyei vizeket szabályozó társulatot, majd a szabályozásra vonatkozó általános tervezetet a társulati alapszabályokkal együtt felterjesztették az közmunka- és közlekedésügyi miniszterhez. Ez a terv egyebek mellett tartalmazta a Túr és Batár rendezését, a Szamos folyó jobb- és balparti töltéseinek kiépítését Udvaritól a Tiszáig, továbbá a Tisza balparti töltésének Tiszabecstől a