A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)

5. Szekció - Vízügytörténet - 9. Dr. Konecsny Károly (nyugdíjas): A Tisza-Szamosköz vízrendezési munkái a XIX. század végén és a XX. század elején

Dr. Konecsny Károly hidrológus A TISZA-SZAMOSKÖZ VÍZRENDEZÉSI MUNKÁI A XIX. SZÁZAD VÉGÉN ÉS A XX. SZÁZAD ELEJÉN (1885-1920) Kivonat A Tisza-Szamosköz a Tisza és Szamos folyók közötti terület, melyet szabályozása eló'tti állapotában rendszeresen elön­töttek a folyók árvizei. A mezó'gazdaság és a közlekedés-áruszállítás fejlesztéséhez nélkülözhetetlen volt a vízrendezés. Az 1847-től létrejött szervezetek eló'ször mederszabályozást, illetve a Tisza balparti és a Szamos jobbparti töltés kiépíté­sét tervezték végrehajtani. 1885-ben a Vásárosnaményi Folyammérnöki Hivatal-, 1905-1907 között a Szatmári Folyam­mérnöki Hivatal készített több változatot tartalmazó tervet, mely már a Túr, Tűre és Batár szabályozását és belvízrende­zési munkálatokat is tartalmazta. A tervet az Országos Vízépítése Igazgatóság jeles mérnökei, Bogdánfy Ödön és Viczián Ede bírálták el. Szakvéleményük tartalmát - mivel a hazai szakirodalomban ezek még nem kerültek publikálásra - részle­tesebben bemutatjuk. Különösen érdekesek azok a műszaki számítások, melyeket Viczián Ede a - terv egyik változatában szereplő' - felsőtúri völgyzárógátas tározó kialakítási lehetőségeivel kapcsolatban készített. Az 1914-ben megalakult Ti­­sza-Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat döntött a Folyammérnöki Hivatal terveinek megvalósításáról. A munkálatokat a Tiszai-Túr csatorna alsó szakaszának és néhány belvízlevezető főcsatornának a kiépítésével kezdték meg az I. világháború idején. A trianoni határvonal hatálybalépése után, a területcsökkenés és a Tiszai-Túr-csatorna külföldi részre való kerülése mellett, ellehetetlenült a vízrendszer addigi egységes kezelése is. A módosított - csak ma­gyar terültre vonatkozó tervek alapján a létesítmények kivitelezésére az 1926-1930. években került sor. Kulcsszavak Tisza-Szamosköz, Tiszai-Túr-csatorna, folyammérnöki hivatal, érdekeltség, társulat, műszaki tervek, szakvélemények, tározás, kivitelezési munkák. 1.) A TISZA-SZAMOSKÖZ VÍZHÁLÓZATÁNAK FŐ JELLEMZŐI A Tisza-Szamosköz a Tisza Vásárosnamény-Gergelyiugornya feletti balbartja és a Szamos jobbpartja között terül el. A területet két részre osztja az Avas-, Kőhát-, Gutin-hegység felől érkező Túr folyó (1261 km2), valamint itt folyik le a Batár-patak (393 km2), továbbá néhány patak (a két Hodos, a Palád-patak, a Gőgő-Szenke) és több kisebb ér. A szabályozási munkák előtt a folyók közötti mélyebb területeken a mocsarak, lápok rendszeresen kaptak utánpótlást az árvízi elöntésekből. Oláh Miklós (1493-1568) humanista történész, esztergomi érsek, 1536-ban „Hungária" című műve XVI. fejezetében - Szamosköznek nevezi a tájat: „Innen [Nagybányától] dél felé a Szamosköz vidékét találjuk, azért hívják így, mert a Szamos és a Tisza folyók között terül el." (hibás a déli irányi). Az utóbbi évtizedek földrajzi szakirodalma ezt a területet a határontúli részekkel együtt Szamoshát (Fodor 1953), a hazai területekre vonatkozó kistáj kataszter szerint, a Szamos-Krasznaközzel együtt Szatmári-sík (Dövényi 2010), Magyarország Nemzeti Atlasza (2018) ismét Szamosköz néven említi. A területről az első részletesebb térképek az I. katonai felvétel (1782-1785) alapján készültek. A Szatmárra vonatkozó térképszelvényen a vidéket a Tisza, Szamos és Túr folyók mellék- és holtágai, patakok, erek, mocsarak sűrűn behálózták. A kisebb vizek nem is mindig folytak, például a Szenke vagy Gegő (Gőgő-Szenke) csak áradás idején, száraz időben pedig kiszáradtak (Pók Judit 1993). A szabályozatlan Túr az országhatártól kezdve óriási kiterjedésű erdőkön keresztül kanyargott, út­közben számtalan kisebb, nagyobb vízfolyást véve fel, majd Kömörő községnél két ágra szakadt. Egyik ága - az erősebb - a rövidebb utat választva Nagyarnál ömlött a Tiszába, a másik ága a Tisza és Szamos egyesülése felé folyt; Panyolánál ez az ág is kettévált és vizeit a mocsarakon keresztül részben a Tisza, részben a Szamos medre fogadta be (Ihrig 1963).

Next

/
Oldalképek
Tartalom