A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 2. Farkas Ildikó (OVF - Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): „Az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság története” című könyv bemutatása
(Reich 2012.; Fejér 2013.). Az Igazgatóság 2012. január 1-től ismételten az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság nevet viseli. 2007-ben Halász Rudolf nyugdíjba vonult, ezt követően Rab Ferenc három hónapig megbízott igazgatóként látta el a vezetői teendőket. Az Igazgatóság 2007. szeptember 1-je óta Telkes Róbert vezetésével látja el a térség biztonságát és fejlődését szolgáló vízügyi feladatokat. A vízügy, így az Igazgatóság létszáma is kisebb lett, feladata viszont nem lett kevesebb a rendszerváltozást követően sem. A változással együtt járta vízgazdálkodási elvek újragondolásának szükségessége is. Az 1990-es évek derekán nyugat-európai minta alapján megkezdődött a regionális vagy vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés (VGT) kidolgozása, az EU vízkészlet-gazdálkodási programjához való felzárkózás (Szlávik-Szilárd 1997). Hazánk uniós csatlakozása kötelezővé tette vízpolitikájának, a Víz Keretirányelvnek (2000/60/EK, VKI) teljesítését is, melynek célja, hogy jó állapotba hozza a felszíni és felszín alatti vízkészleteket. A VKI végrehajtása kötelező, határidős feladatokat szab a tagországokra: ilyen a 6 évenként elkészítendő Vízgyűjtő-gazdálkodási terv (VGT) is, amely a fenti célok eléréshez szükséges intézkedéseket tartalmazza. Az első vízgyűjtő-gazdálkodási tervet 2010 májusában fogadta el a kormány (1127/2010 (V.21.) Korm. hat., illetve 1042/2012. (11.23.) Korm. hat. hirdette ki), azóta elkészült a vízgyűjtő-gazdálkodási terv - 2022-2027 évekre szóló - második felülvizsgálatának végleges ütemterve és munkaprogramja is (VGT3). A rendszerváltozást követően, a mezőgazdaságban lezajló változásokkal együtt az Alföld vízgazdálkodása napirendre került. 1991-ben megszületett az Alföld egyes időszerű környezetvédelmi, tájvédelmi és tájhasznosítási kérdéseiről szóló országgyűlési határozat (24/1991. (IV. 17.) OGY határozat) - más néven Alföld fejlesztési program -, amely irányt mutatott ezeknek az elképzeléseknek. Az Igazgatóság területén ez többek között a Duna-Tisza közi vízpótlással kapcsolatos programok felkarolását is jelentette (Dr. Váradi 1993.). A Duna-Tisza közi Homokhátság problémája - elsivatagosodás, talajvízszint süllyedés - és annak megoldására kidolgozott tervek több évtizedes múltra tekintenek vissza. A 90-es években - a fent említett határozatnak is köszönhetően - jelentősen megnőtt a terület vízpótlásával foglalkozó tanulmányok, tervek száma, és problémáinak rendezése napjainkban is élénken foglalkoztatja a szakembereket. Az akkor jelentkező kezdeményezések és az aszály erősödése ellenére az öntözés terén viszszalépés történt. 1990-es évek első felétől megkezdődött privatizációs folyamat eredményeként a másodlagos főművek üzemeltetése, fenntartása, fejlesztése egyéni érdekeltekhez került, a művek karbantartása elmaradozott (Vaszilievits 1992.). Napjainkban ismét az öntözésfejlesztés irányába tolódott el a hangsúly, és az Igazgatóság jelentős munkát végez azon célból, hogy ezt a feladatot a jövőben minél hatékonyabban ellássa, és a felhasználók által támasztott igényeket maradéktalanul kielégítse. A 2014-2020 közötti időszakra az ún. Vidékfejlesztési Program biztosított támogatást a mezőgazdaságban dolgozók számára az öntözésfejlesztéshez, korszerűsítési beruházásokhoz. A VKI előírásainak megfelelően az 1772/2016. (XII. 15.)
