A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)

5. Szekció - Vízügytörténet - 2. Farkas Ildikó (OVF - Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): „Az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság története” című könyv bemutatása

1988-ban zajlott le a vízügyi szervezet történetének egyik legjelentősebb változása: az OVH és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (OKTH) integrálásával létrejött a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (1987. évi VII. törvény). A változás értelemszerűen a területi szervekre is vonatkozott: a vízügyi igazgatóságok, a környezetvédelmi felügyelőségek és területi tájvédelmi körzetek összevonásából megalakultak a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságok. Az Igazgatóság 1988. január 1-vel, mint Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság folytatta a munkáját, kibővült szervezettel és feladatokkal. A vízminőségvédelem a környezetvédelmi blokkba került, az újonnan kezelésébe utalt levegőtisztaság-, zaj- és tájvédelem teljesen új terület volt a vízügy számára (Simor 1990).

Az így - nem minden feszültség nélkül - kialakult szervezet azonban nem volt hosszú életű, s a rendszerváltozás is csak rövid ideig hagyta meg a vízügyi szervezetet a kialakult keretek között. Az 1990. évi XXX. törvény a minisztériumok átszervezéséről döntött: így októberben a vízügyi feladatok irányítása a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumhoz (továbbiakban KHVM), a természetvédelmi és környezetvédelmi feladatok ellátása pedig a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumhoz kerültek. A KHVM felügyelete alatt újra megalakult középirányító szervként az OVF, Perecsi Ferenc vezetésével (Dr. Szlávik - Reich 1995.). 1990. december 1-vel a KÖVIZIG-ek megszűntek, és visszaálltak a korábbi viszonyok: az Igazgatóság a régi nevén, Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságként folytatta tevékenységét. Az így kialakult szervezet feladatai, hatásköre a korábbi állapotéhoz hasonlított, viszont a korábban mindvégig a vízügyhöz tartozó vízminőségi felügyelet - ezzel együtt a laborok is - átkerültek az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőséghez. A „régiúj" szervezet más változást is hozott. Szenti János 1991-es nyugdíjba vonulásával egyben egy korszak is lezárult; a vezetést Ziegler István vette át, akit 1996-ban az addigi főmérnök, Dr. Halász Rudolf követett.

A rendszerváltás nyomán megváltozott tulajdonviszonyok, a tiszta állami tulajdon lebontása szükségessé tette a feladatok megosztásának tisztázását is. 1995-ben az Országgyűlés megalkotta a jelenleg is hatályos, vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényt, amely meghatározta az állam, illetve az önkormányzatok (közfeladatok) és az egyének (magántulajdon, egyéni feladatok) vízügyekben való szerepvállalását. „Elődjéhez" képest a törvény fokozottabban veszi figyelembe a környezet-és természetvédelmi követelményeket, a beavatkozások ökológiai viszonyokra gyakorolt hatását. Az elmúlt 30 évben még két jelentős szervezeti változás zajlott le a vízügyben. 2002-ben megismétlődött a vízügy és környezetvédelem integrálása egy tárca, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium alá. A két szakterület összevonása 2003- ban teljesedett ki: a kormány 183/2003. sz. rendeletével megszűntette az OVF-et, és létrehozta az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóságot (OKTVF), továbbá az Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőséget. A Főigazgatóságnak és területi szerveinek - Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságnak - a hatósági jogkörét megszűntették, ennek a feladatnak az ellátása a Főfelügyelőséghez és a területi szervei közül Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Felügyelethez került. Számos szervezeti változást követően a 300/2011. (XII. 22.) kormányrendelettel a vízügy és környezetvédelem útjai ismételten elváltak: újraalakult az OVF, 2014. január 1-vel pedig a Belügyminisztérium irányítása alá került