A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 1. Dajka István (FETIVIZIG): A 2001-es beregi árvízkatasztrófa és hatása az árvízvédelem módszereinek fejlesztésére
A védekezésben 2,58 millió db homokzsákot, 4.450 db konténerzsákot, 240.000 m2 geotextiliát, 162.000 m2 fóliát, 5.900 m2 szádlemezt, 220.000 db fáklyát, 201.000 m3 homokot és 107.000 tonna követ és kavicsot használtak fel. Csúcsidőszakban több mint 15.000 ember vett részt a védekezésben. Munkájukat 543 db közúti jármű, 111 db építőipari gép, 21 db vízi jármű és 71 db egyéb jármű segítette. Ezeken felül a védekezés ideje alatt 12 helikopter és 15 db kétéltű katonai jármű szolgált a védvonalak mentén. Az elöntött területeken 115 db mobil szivattyú üzemelt. Töltésszakadások okai, lefolyása, elzárása Március 7-én a honvédség helikopterekkel segítve a vízügyesek munkáját, megfelelő műszaki irányítás mellett elkezdte a szakadások töltéscsonkjainak bevédését és elzárását, kővel megpakolt konténerzsákok szállításával. Március 9-re a helikopterekkel szállított homok- és kőzsákok beépítésével a Túr töltésében keletkezett két szakadási helyen az átfolyást sikeresen megszüntették. Március 10-én kezdődtek a Larsen-pallók leverésével végzett szádfalazási munkák a Túr töltésén. Közben mobil szivattyúk telepítésével folyt a települések mentesítése a vízelöntéstől. Március 11-re az egyik túri szakadást szádlemezzel biztosították, így kezdetét vehette a másik szakadási hely elzárása. Eközben a Tisza jobb parti Tarpa és Tivadar közötti töltésszakadásoknál is megkezdődtek a szádfalazási munkák, melyek március 14-én és 15-én fejeződtek be. A töltésszakadás okait vizsgáló szakértői jelentés megállapította, hogy a magassági hiányos, változó képlékenységű közepes- és kövér agyagokból épült töltéstest felső 1,5 m-es vastagságú része (a rézsű alatti részeket is beleértve) szerkezetessé vált, hézagosnak mutatkozott, a nagy mennyiségű csapadéktól átázott, vízzel telítődött. A kritikus helyzet akkor állt elő, amikor az árvízszint a töltéskoronát (majd több helyen a nyúlgátat is) meghaladta, a kialakuló vízlepel a mentett oldali támasztótestben potenciál-szivárgási viszonyokat teremtett, a töltésben pórusvíznyomás alakult ki és a támasztótest rézsűje csúszólap mentén suvadás formájában tönkrement. A sorozatos és olykor a koronába is belemetsződő suvadásokkal leginkább meggyengített szakaszokon a csonka töltéstest tömbös elmozdulással tönkrement, átszakadt. A töltés alapját kemény, szívós agyagréteg alkotja, ezért kopolya nem alakult ki. A szakértői vélemény szerint a töltésszakadás elháríthatatlan és elkerülhetetlen volt. (Dr. Lazányi, 2003) 4. kép. A két tiszai töltésszakadás (FETIVIZIG)
