A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
1. szekció - Vízkárelhárítás - 25. Vizi Dávid Béla - Szilágyi Annamária - Dr. Právetz Tamás (KÖTIVIZIG): A modern vízkárelhárítási szempontoknak megfelelő Tisza ártéri erdőállományok vizsgálata a Bivaly-tói öblözetben
területhasználat árvízi levezetésre való káros hatásainak a megszüntetését értjük, ahol fontos szempont, hogy az árvízi csúcsok csökkentése mellett az ökoszisztéma szolgáltatásokra, valamint az ökológiára is pozitív hatással legyen. Az invazív fajok (pl.: gyalogakác) egyre erőteljesebb terjedése végett ugyanis csökkenthet az egyes területek biodiverzitása, mivel ezek gyors terjedése és növekedése veszélyezteti az őshonos fajok regenerációját és jelentősen növelik a vegetáció sűrűségét. A Közép-Tisza vidékén a megalapozó vizsgálatok feltárták, hogy az 1980-as évektől jelentős mértékben átalakult a mezőgazdasági hasznosítása a hullámtérnek, a szántókat és gyepeket a kockázatos gazdálkodás miatt erdőállományok váltották fel. Ezt az állapotot a nemzeti erdőtelepítési támogatások és az áradásokat követő spontán kelések alakították ki. A vidéken közel 80 év leforgása alatt tízszeresére emelkedett az erdőterületek mértéke, ami 50-75 %-os területi arányt jelent napjainkra. Az erdőállomány térfoglalásának növekedése, valamint az erdőgazdálkodási gyakorlat (cserjeszint, második lombkoronaszint, a kúszónövények megjelenése, tuskóprizmák) megváltoztatták az hullámtéri áramlások irányát és sebességét. Az áramló víz sebességének lassulása a nedvesített keresztszelvényben átfolyó víz mennyiségét is csökkenti és a lebegtetett hordalék kiülepedését fokozza. Ez utóbbi a part menti 30 méteres sávban övzátony fejlődést eredményez, emiatt egyre magasabb szinten lép ki a folyó medréből árvízkor. A kilépő vizek pedig a nagy érdességgel rendelkező hullámtereken, áramlási holtterekben folyamatosan rakják le a szállított hordalékot, eredményezve ezzel a hullámtér fokozatos feltöltődését is. A töltések közötti terület így a meder kivételével egyre magasabb lesz, így a folyó árhullámkor már egy magasabb térszínen terül el, mint az addigi alacsony árterek, amely tovább növeli az árvízi elöntés kockázatát a védett területeken. A hullámterek magasságának növekedése emellett azt is eredményezi (a kisvizek szintjének csökkenése mellett), hogy csak egyre nagyobb és magasabb árhullámok képesek az elöntésre, így a hullámtér egyre hosszabb ideig tartó kiszáradását eredményezhetik, amely jelentős negatív hatással lehet a terület élővilágára. Emellett pedig nem elhanyagolható szempont hogy a sűrű vegetáció vízvisszatartó hatással is bír, amelynek hatására tovább növekedhet az árvizek szintje is növelve ezzel az árvízi kockázatot (Kovács 2007). A fent említett tényezők miatt elkerülhetetlen a folyó nagyvízi medrében - a térség árvízbiztonságának megtartása érdekében - a vízügyi szempontoknak is megfelelő erdőgazdálkodási gyakorlat alkalmazása. A KÖTIVIZIG erdőterületeinek nagy része az árvízvédelmi töltések mentén (1970 hektár) illetve a hullámtéren (1935 hektár) helyezkedik el, továbbá az árapasztó tározók menti véderdők még számottevőek. így az erdőállományok a víz hatásainak erősen kitettek. Kiemelendő továbbá még a hullámtér NATURA 2000 oltalma illetve természetvédelmi státusza, amellyel járó elvárások betartatása miatt a Közép-Tisza térségében jelentős kiterjedésű erdőszerkezet átalakítás fog bekövetkezni, a kultúr- és faültetvény típusú állományok szerkezetátalakításával, amely folyamat árvízvédelmi biztonság szempontjából kedvezőtlen helyzetet teremthet (1996. évi Lili. törvény).
