A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 12. Dr. Szlávik Lajos (nyugdíjas, MHT elnök) - Fejér László (nyugdíjas): Szemelvények a Körösök szabályozásának és árvizeinek történetéből
céljukat. Annak köszönhetően, hogy a völgy hosszánál eredetileg négyszerte hosszabb folyó ma csak néhány km-rel hosszabb a völgyénél, a Körösök árhulláma a Tiszáét megelőzve érkezik le a csongrádi torkolathoz. Bár a Kettős- és Hármas Körös jól beágyazta magát, ennek az árhullám-megelőzésnek kedvezőtlen hatása is mutatkozik, amennyiben a torkolati szakaszon annyira felgyorsul a körösi árhullám, hogy a folyó még a kemény agyagpartokat is erősen rombolja. A rombolás ellen partvédőművek épültek, de figyelmeztető jel ez a körülmény arra, hogy a Körösök esését átmetszésekkel tovább növelni nem kívánatos, legfeljebb a hajózás, vagy az árvédelmi töltések érdekében lehet a jövőben kisebb esésnöveléssel járó meder korrekciót, ill. átmetszést létesíteni. A hullámtér szélességének mértéke is megfelelő, bár egyes helyeken kedvezőbb vonalozású lehetne az árvédelmi töltés. Például, a Kettős-Körös jobb parti töltése a legtöbb helyen indokolatlanul közel épült a folyóhoz, nem hagyva teret a folyó fejlődésére, csakúgy mint a Fekete-Körös esetében. 1879-es folyammérnöki tervben előirányzott munkálatok zömét 1895-re befejezték. Az 1895. évi nagyvíz - mely első ízben gátszakadás nélkül vonult le - mutatta meg először a végrehajtott munkálatok eredményességét. A 2. ábrán bemutatjuk a szabályozási munkákat összefoglaló, azok adatait összesítő vázlatrajzot (Hajós 1915, Korbély 1916-17,1937, Bogdánfy 1925, Károlyi 1971, VITUKI1973, Gőg 1991,1995, Dóka 1997, Fejér 1997). A folyók szabályozásának 19. század végi befejeződése után a Körösökön 1895-ben, majd 1913-ban, 1915-ben, 1919-ben is nagy, a korábbi maximumokat rendre meghaladó árhullámok vonultak le, de ezek a töltések között maradtak (2. táblázat). 3. A KÖRÖS-VÖLGY ÁRVÍZVÉDELMI RENDSZERE ÉS SZERVEZETE TRIANON UTÁN A trianoni országhatár megállapításával Magyarország vízi társulatainak egy jelentős része a határon kívülre került, egy részüket pedig a határ két, sőt egyes esetekben három részre osztotta fel. Ez a helyzet súlyosan érintette az árvízvédelem ügyét: az addig egységes műszaki rendszert és a védelmi szervezetet feldarabolták. Az új magyar-román határ nyolc társulat területét osztotta ketté, ezekből három esett a Fehér- és Fekete-Körös vízgyűjtő területére. A Fekete-Körösi Ármentesítő Társulat érdekeltségi területéből magyar részre jutott 39%, de a 165 km árvízvédelmi töltésből mindössze 1 km maradt magyar területen, vagyis a társulat árvízvédelmi helyzete kizárólag a román társulatrésztől függött. Az Arad megyei Társulat eredetileg teljesen román területre került, majd a későbbi határkiigazítás folytán egy csekély része visszakerült Magyarországhoz. Az Alsó-Fehér-Körösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat területéből 90%, a töltések mintegy háromnegyedével együtt Magyarországon maradt (Tellyesniczky 1928). Az 1924. évi magyar-román általános vízügyi egyezmény érintette a határ által metszett vízügyi társulatok helyzetét is. A vagyonjogi megosztás kérdéseit az egyezmény mellékletei pontosan rendezték és a védekezés idején való együttműködésről, az árvízvédelmi művekről is több rendelkezést tartalmaztak. Az egyezmény szerint a szerződő felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy jó állapotban fent fogják tartani saját területükön azokat a létesítményeket, amelyek a másik állam területének árvizek elleni védelmét szolgálják. Gátszakadásról, vagy más fenyegető veszélyről az érdekelt helyi hatóságok a lehető leggyorsabban, a diplomáciai alakszerűségek mellőzésével értesíteni fogják egymást. A társulati részen bekövetkező gátszakadás veszélyes esetére pedig különleges biztosokat neveznek ki, akik a veszély csökkentése érdekében teljhatalommal tehetik meg az élet és a javak védelmére szükséges intézkedéseket. 12
