A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 12. Dr. Szlávik Lajos (nyugdíjas, MHT elnök) - Fejér László (nyugdíjas): Szemelvények a Körösök szabályozásának és árvizeinek történetéből
Kettős-Körösnél 300 m, a Fehér-Körösnél 100 m-ben és Fekete-Körösnél 120 m-ben lett megállapítva. A munkálatok zömét 1895-re befejezték újabb 10,5 millió m2 3 földmunka végrehajtásával. A Körösök szabályozására tehát három terv készült: az első volt az 1823-as Huszár féle terv, a második az 1855-ös Bodoki-féle terv és végül, 1879-ben a folyammérnöki terv. Az első tervezőknek semmi adat nem állt rendelkezésre, sőt téves elképzeléseik is voltak, így például, az átmetszésektől a nagyvíz szintjének lesüllyedését remélték. Menetközben az érdekeltek kifogásolták a sok átmetszést és a folyó rendkívüli meg rövidítését. Ma már megállapítható, hogy az átmetszések általánosságban, a folyók alsó szakaszán célszerűek voltak. Az alsó szakaszon ma is kevés a hordalék s az is inkább lebegtetett iszap. A folyó megrövidítése tehát az alsó szakaszon előnyösnek mondható, a felső folyások rövidülése azonban káros, jobb lenne, ha az árhullámok kevésbé hevesen, jobban elnyújtva érkeznének le az alsó szakaszokra. A töltések távolságának megállapításában a sok bizonytalanság és téves felfogás után a Folyammérnöki Hivatal 1879-es tervében az addigi tapasztalatok alapján megtalálta a szabályozás helyes elveit és jól állapította meg a Kettős- és Hármas-Körös töltései közötti távolságot. A folyók szűk hullámtere káros, amely egyrészt az igen nagy vízjátékban, másrészt abban a körülményben nyilvánul meg, hogy a folyók fejlődésére nincs megfelelő terep biztosítva, a fejlődő kanyarok minduntalan kikezdik az árvédelmi töltéseket. A Bodoki-féle terv még a Fehér-Köröst tartotta a fő folyónak, a folyammérnöki terv azonban már felismerte, hogy fő vízfolyás a Fekete-Kettős-Hármas-Körös. Az 1895. évi nagyvíz - az első, amely gátszakadás nélkül vonult le - mutatta meg először a végrehajtott munkálatok eredményességét. A kitűzött célt, az árvizek gyorsabb levezetését elérték, azonban az a remény, hogy ezzel együtt az árvizek szintje is süllyedni fog, nem következett be (Nagy 1975). Az árvíz szintje csak a felső szakaszokon süllyedt, az alsón emelkedett. A folyók medre elsősorban a felső szakaszokon mélyült, de szélesedett és némileg mélyült az alsó és a középső szakaszon is. 1889-90-ben megállapították a Körösökön építendő hidak szabadon hagyandó nyílásának szabvány szelvényeit. Alapul az a meggondolás szolgált, hogy egy híd maximum 0,05 m-es vízszintduzzasztást okozhat, továbbá az a körülmény, hogy a hidak alsó éle a hajózási nagyvízszint felett 5,6 m-re, a nem hajózható szakaszokon pedig legalább 2 m-re legyen. (Bogdánfy 1925, Dóka 1997, Fejér 1997, 2001, Gőg 1991, Károlyi 1971, Korbély 1916-17,1937) 2. A FEHÉR-, FEKETE-, KETTŐS- ÉS HÁRMAS-KÖRÖS NAGYVÍZI SZABÁLYOZÁSI MUNKÁINAK VÉGREHAJTÁSA ÉS ÉRTÉKELÉSE A Fehér-Körös szabályozási munkálatait Arad megyei földbirtokosok kezdték meg 1833- ban, amikor is mederrendezési és töltés építési munkálatok végrehajtására társulást létesítettek. Még a királyi biztosság működése idején, 1835-45 között számos átmetszés készült (többek között több a Hármas-Körösön, 41 a Fekete-Körösön). Beszédes József (1787-1852) földmérő és vízépítő mérnöknek, az MTA első mérnök tagjának javaslatára elsősorban a mederben működő 15 vízimalom áttelepítését határozták el. 1833 és 1840 között meg is építették a József nádor-malomcsatornát, ahová a vízimalmokat azután áthelyezték. A malomcsatornát 1 m3/s vízhozamra építették ki, a Fehér-Körös bal oldalán húzódó dombok lábánál, s a folyó felé túlfolyókkal látták el. A malomcsatorna 79,3 km hosszú, 12 m mély, 24 m széles volt, 17 malmot hajtott 69 kerékkel, 70 köbláb/s vízhozammal (ez kb. 8
