A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)

12. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 5. Kiss Miklós (Vízinform.hu): Érdekességek Budapest közműves vízellátásának 150 éves történetéből

A XIX. század közepén a polgárosodó Pesten egyre sürgetó'bbé vált az intézményes vízellátás megoldása. Pest 130 ezres lakossága ásott kutakból és Duna-víz árusok portékáiból elégítette ki vízigényét.

A városi vízvezeték kiépítésének ügye már régebb óta foglalkoztatta a Pest vezetó'it. Két megoldás körül folyt a vita. Az egyik — a költségesebb — a Duna vizének mesterséges szűrésével; a másik: kutakból, a természet általi szűréssel (megtisztítással) tervezte az ivóvíz biztosítását. Európai nyugati felén, így például Londonban is a felszíni vizek mesterséges szűrése (megtisztítása, kezelése) volt a jellemző.

Az egyik érdekcsoport a nyugati mintát követte volna, de a munkákhoz a pénzügyi fedezetet nem biztosították. Egy kiváló geológus: Bürgermeister Antal már korábban is a természetes szűrés mellett tette le a voksát. 1865-ben egy tanulmányában amely Pest és a Városliget vízzel történő ellátásával foglalkozott, így írt:

2. Felszíni víz vagy parti szűrésű víz?

..... „ a Dunának ..... kövecsrétegein tisztult jó vize mindenkor a

legnagyobb mennyiségben szolgálatunkra van.".......

1867 szeptemberében a városi közgyűlés döntést hozott: a főváros vízellátását Bürgermeister Antal javaslata szerint a Duna-parti kutak természetes szűrésű vizével oldják meg.

3. Hogyan lett világszínvonalú a vízellátó rendszer a XX. század első évtizedére?

Pest, Buda és Óbuda egyesülésével létrejött a Magyar Királyság fő- és székvárosa: Budapest. Az új törvényhatóság a legfontosabb feladatok közé sorolta az egész főváros vízellátásának ügyét. Felállították az egyesített városok Vízvezetéki Irodáját, azzal a céllal, hogy egységes rendszer épüljön ki. Wein János (1829 — 1908) kiváló mérnököt kinevezték a főváros vízmüveinek első igazgatójává. Feladatul kapta a mindhárom városrészt ellátó vízművek kialakítását.

A XIX. század utolsó két évtizedében Budapest felzárkózott a világvárosok közé. Európa egyik legszebb és akkor legmodernebb városának közművesítése nehezen tudott lépést tartani a rohamosan növekvő igényekkel. A budai oldal vízellátása megfelelt az akkori elvárásoknak, de ugyanez Pesten nem volt elmondható.

1893 és 1904 között felépült Európa akkori egyik legszebb és legkorszerűbb víziközműve, a Káposztásmegyeri Vízmű, amely 180 000 m3 ivóvizet biztosított naponta a főváros lakosságának, üzemeinek, intézményeinek.

A vízműrendszer: a Duna bal partján, a Palotai-szigeten és a Szentendrei-szigeten 73 aknakútból, 3 Duna-meder alatti csővezetékből és 4 gőzüzemű gépházból állt. A termelt vizet két 1200 mm átmérőjű öntöttvas cső vezette be a Váci út alatt a Nagykörútig.

Ennek a világszínvonalú vízellátó rendszernek a megalkotását Kajlinger Mihály gépészmérnök, vízműigazgatónak köszönhetjük. A Káposztásmegyeri Vízmű a későbbi továbbfejlesztésével ma is Budapest vízellátásának legfontosabb létesítménye.

3