A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)

12. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 5. Kiss Miklós (Vízinform.hu): Érdekességek Budapest közműves vízellátásának 150 éves történetéből

4. Mit okozott az első világháború?

Az 1900-as évek első évtizedére a világvárossá fejlődött Budapesten folyamatosan növekedett a vízigény, mellyel a vízműfejlesztések többé-kevésbé igyekeztek lépést tartani. 1910 és 1917 között a főváros lakosainak száma jelentősen megemelkedett: 880 371-ről 991 725-re.

A világháború új kihívást jelentett a vízműveknek, ugyanis a hadi- anyag gyárak, az átvonuló katonai egységek, a hazatérők, a sérültek a hadifoglyok, a menekültek, az egészségügyi intézmények sok-sok vizet igényeltek. A csúcs: 1917. június 17-én volt, ekkor 290 000 m3 vizet fogyasztott a főváros. Ezt a vízmennyiséget csak a korábban kiépült vízmű rendszerekkel lehetett biztosítani, ugyanis a háború éveiben fejlesztésre nem volt lehetőség.

Időnként szükségessé vált az éjszakai vízkorlátozás. Zuglóban, Óbudán és a Svábhegyen többször lezárták az éjszaki órákban a csőhálózatot. Gyakran hoztak rendelkezést arról, hogy éjféltől reggel hat óráig a bérházakban zárják el a házi főelzárókat. A kertek tömlővel történő locsolása is tilos volt.

A túlzott kihasználás miatt a műszaki berendezések is folyamatosan romlottak. Mivel cseréjükre nem volt fedezet, csak a szakemberek kreativitásának — a vízműves észnek, szívnek — volt köszönhető, hogy üzemeltek a gépek.

A víztermelés folyamatosan csökkent: 1917-ben 88 millió köbméter volt a kitermelt víz, 1918-ban már csak 73 millió m3.

4