A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
11. SZEKCIÓ - Vizes élőhelyek védelme - 5. Lovász Zsófia Eszter (NYUDUVIZIG): A nádasállomány jelentősége és kezelésének lehetőségei a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer területén
Az 1937-től végzett mérési eredmények szerint, a Zala torkolati szakaszában lebegtetett 3 iszap mennyisége köbméterenként átlagosan 50 gramm, így a Zalából mindössze évi 5000 m iszap jutna a Keszthelyi-öbölbe abban az esetben, ha a Zala nem a medrében rakná le a fent említett iszapmennyiséget. Továbbá Tavy szerint azért sem lehet a Zala szabályozás által előidézett hordalékmozgás rovására írni a Keszthelyi-öböl eliszaposodását, mert a szabályozott Zala meder kisesésű torkolati szakaszán a Balaton mintegy 10 km-re bejátszik, tehát ezen mederszakaszon a folyó vizének alig van esése. Ennek következménye, hogy a Zala lebegtetett hordalékának nagy része el sem jut a Balatonig (Tavy, 1942)(ekkor a zalai iszap 30%-os szerves anyagot tartalmaz). Számos beszámoló és cikk jeleneik meg, ami igyekszik alátámasztani, hogy a Zala hordalékát már a medrében lerakja (Füzes F. & Sági, 1966). Hogy mennyire komoly érdekellentétek voltak a lecsapolás mellet és ellen, szintén jól mutatja, hogy 1951-ben védetté nyilvánítanak körülbelül 1400 hektárt, amely Kis-Balaton néven kerül be a természetvédelmi törzskönyvbe és az Országos Természetvédelmi Tanács saját kezelésű terülte lett. Ekkor már csupán 0,7 km nyílt vízfelület maradt ( 5. ábra) (Futó, et al., 2001). 5. ábra: Magyarország Katonai Felmérése (1941) Forrás: http://mapire.eu Az 1950-es években a lecsapolások befejeztével a tőzeg kitermelése vált fő prioritássá, a lecsapolt területen megkezdődnek a mezőgazdasági munkák (Bélák Sándor szerint, a lecsapolt területek szántóföldi művelésre alkalmasak) illetve az erdőtelepítések. A 60-as években megkezdték 7360 kát. holdnyi területen az övcsatornák, fő- és mellékcsatornák, zsilipek, szivattyútelep, töltések építését. Ekkor összesen 28,5 km övcsatorna, 34 km töltés, 1 db 5m3/s teljesítményű szivattyútelep, 59 km belvíz főcsatorna, 135 km mellékcsatorna, 21 db műtárgy az övcsatornákon, 46 db műtárgy a főcsatornákon és 60 db műtárgy a mellékcsatornákon épült (Kollár , 1970). 1965 márciusában bekövetkezet a mindmáig legnagyobb mértékű halpusztulás a Balaton, amit vélhetőleg DDT, Dieldrin és az ebből keletkező Endrin okozott, majd ugyan ebben az évben egy újabb nagymértékű halpusztulás következett be, valószínűleg Aldrin-mérgezés hatására (Virág, 1997). A halpusztulások okainak elemzése nyomán - elsőként a világon - 1968-ban Magyarországon betiltják a DDT (Pethő, 2011). 1966-ban soha nem látott vízvirágzás volt a Keszthelyi- és a Szigligeti-öbölben, melyet Aphanizomenon flos-aque kékalga okozott (Hortobányi & Kárpáti , 1966; Hortobágyi & Kárpáti, 1967). A fertőzés kiterjedése meghaladhatta a 40 km -t (Virág, 1997). A vízvirágzás okainak felderítésére mérési program indult mely alapján megállapították, hogy a tápanyagterhelés 35-40%-a a Zala vízgyűjtőjéről származott, és a Keszthelyi-öbölben halmozódott fel. A Zala foszfor és nitrogén terhelése főként szennyvizekből származott, a többi diffúz, jórészt mezőgazdasági eredetű volt (Oláh, 1975; Pénzes, 1976; Szemerédi, 1985; Takács, et al., 2013). 7
