A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
11. SZEKCIÓ - Vizes élőhelyek védelme - 5. Lovász Zsófia Eszter (NYUDUVIZIG): A nádasállomány jelentősége és kezelésének lehetőségei a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer területén
A cél világos volt, a Keszthelyi-öböl elé kell helyezni az eutrofizációs folyamatokat. Már 1970-ben javaslatot tesznek a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer megépítésére. 1979- ben a Magyar Hidrológiai Társaság vándorgyűlésén a legtöbb előadó a kis-balatoni védőrendszer megépítése mellett érvel (ekkor a Kis-Balaton nyílt vízfelülete 0,1 km2 (Lotz, 1978)). A végső döntésre a javaslat tételtől számítva 9 évet kellett várni. A diffúz szennyezések visszatartásának lehetőségére a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 1976. nyarán kidolgozta a Kis-Balaton védőrendszer koncepciótervét (Lotz, 1983). A terv az alsó Zala-völgy 200 évvel korábbi vízviszonyainak visszaállítását célozta (Lotz, 1983; Lotz, 1986). A Kis-Balaton kialakítását először a 3476/1976-os kormányhatározat írta elő, de ekkor még nem állt rendelkezésre a munkák elkezdéséhez elegendő fedezet. A 2015/1979. (VII.5.) számú kormányhatározat a Balaton Vízgazdálkodási Fejlesztési Program (BVFP) részeként említi a Kis-Balaton védőrendszert. A határozat a fejlesztések során a megvalósítandó feladatok közül is első helyen a Kis-Balaton védőrendszer megépítését határozza meg. A 2009/1983-as és a 2018/1983-as kormányhatározatok már előírják, hogy milyen ütemezéssel történjen az építés (Horváth, 1986). 1979-ben három fő oka van a vízvédelmi rendszer tervezésének, melyek a Zalán lejövő szennyeződések felfogása, tisztítása, árvízvédelmi tározóként való funkcionálás, valamint a természetvédelemi célok megvalósítása (6. ábra). Az első ütem építése 1981-ben kezdődött, üzembe helyezése az 1984-ben megkezdett és 5 lépcsőben végrehajtott fokozatos elárasztás után 1985 nyarán fejeződött be (Szemerédi, 1985; Lotz, 1988). Az első ütemben a rendszer nyugati része épült meg. Ennek legfontosabb adatai a következők (1. táblázat) (Lotz, 1988): 1. táblázat: I-es ütem műszaki adatai Térfogat: 20,5 millió m3 Vízfelület: 18 km2 Üzemvízszint: 106,5 mB.f. (Balaton 104,3 hu Átlagos vízmélység: 1,1 m Átlagos tartózkodási idő: 28 nap Időközben a Balaton vízminőségének javítását célzó kormányprogramok (2003/1983., 2019/1986. Mth. sz.) indultak, amelyek meghatározták a millenniumig elvégzendő feladatokat. A programok célja a koncentrált eredetű szennyezések megelőzése, keletkezésük helyén való megszüntetése, a közműolló zárása és a nagyobb hatékonyságú szennyvíztisztítás. A második ütem építése 1984-ben kezdődött és első ízben befejezését és próbaüzemének megkezdését 1987-re, majd a BerProgram módosítását követően 1992-re, 1997-re, 1999-re, majd 2003-ra is tervezték (Magyarics, et al., 1999; Lágler, 2004). A második ütem legfontosabb adatai (2. táblázat) (Lotz, 1986): 2. táblázat: Il-es ütem műszaki adatai Térfogat: 64 millió m3 Vízfelület: 51 km2 Üzemvízszint: 105,8 mB.f. (Balaton 104,3 m) Átlagos vízmélység: 1,3 m Átlagos tartózkodási idő: 92 nap 8
