A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
4. SZEKCIÓ - A területi vízgazdálkodás időszerű feladatai - 4. Dr. Bíró Tibor (NKE Víztudományi Kar) - Jécsák Csaba (FETIVIZIG): Adaptív talajvízszint-szabályozás lehetősége egy felsőszabolcsi talajcsövezett mintaterületen
és mederkotrást kell végezni, a sérült műtárgyakat (zsilipet, átereszt) cserélni szükséges. A meglévő aknákat helyre kell állítani, és ez alapján a működőképesnek ítélt főgyűjtőket, mellékgyűjtőket üzemkész állapotba lehet helyezni. Miután ezek megvalósultak, az átemelő szivattyútelepek is felújíthatok és üzembe helyezhetők. 4. A MEGOLDÁS MÓDSZEREI 4.1. Adaptív talajvízszint szabályozás definíciója, módszerének lényege Minden talajvízszint szabályozás célja mezőgazdasági szántón lévő belvízi elöntés és a talajban lévő káros vízmennyiség elvezetésére. Ebben a formában még nem lesz adaptív a talajvízszint szabályozás. A talajvízszint abban az esetbe lesz „adaptív” (alkalmazkodó), ha a talajvízszint mélységét a növénykultúrák fenofázisához, vízigényéhez igazítjuk, különböző vegetációs időszakban. A talajvízszint változtatásának szabályozását teljes mértékben a növénykultúrák igényeire kell szabni. A talajvízszint változtatása, a talajvíz mélysége és a tenyészidőszak alatti talajvízszint ingadozása jelentős szerepet tölthet be (különösképpen nem öntözött viszonyok esetében) a növényállományok vízigényének kielégítésében. A talajvíz mélységének hatása a növénykultúrák gyökerezési mélységével kölcsönhatásban vizsgálható. A talajvíznek és annak elhelyezkedésének fontos szerepe van a növények vízigényének kielégítésében. A növények a víz túlnyomó részét a felső talajrétegből veszi fel, viszont ez függ a növény fajtájától. (Petrasovits, 1988) 1. táblázat. A gyökér által felvett vízmennyiség a teljes vízfelvétel %-ában (Petrasovits & Balogh, 1975) Mélység [cm] Lucerna 0-30 47 30-60 15 60-90 15 90-120 12 120-180 180-270 Répa 62 19 12 Kukorica 42 28 19 11 Szőlő 66 29 Burgonya 57 23 13 A 1. táblázatból kitűnik az, hogy egyes növénykultúrák a felvett vízmennyiségek nagy hányadát a felső 30 cm-es mélységből veszik fel. A 90 centiméteres réteg szabályozása döntően befolyásolja a növénykultúrák fejlődését. 4.2. Víztelenítési idő és az elöntés tűrés közötti összefüggés vizsgálata Víztűrésnek nevezzük a növényeknek a káros víztöbbletével szembeni válaszreakcióját. Gyakorlati mértéke kifejezi, hogy a víztöbblet hatására a termés (fitomassza) milyen mennyiségi és minőségi csökkenése, romlása következik be. A növények víztűrése külső és belső tényezőktől függ. Belső tényező a kultúra, fenofázis, és a növénymagassság. Külső tényező a vízborítás magassága, lég-, és vízhőmérséklet. (Gerencsér, et al., 1982; Petrasovits & Balogh, 1975) Az őszi gabonavetések (október végi, november eleji) vetés esetében legalább 26-29 napnak el kell telnie a növényállomány megerősödéséhez. így az átmenetileg tartó 7-11 napos december-január-februári elöntés nem okoz lényegi kárt. Ha megszakítás nélkül, huzamosabb ideig (3-4 hétig) tart az elöntés, akkor az a növények befulladását okozza a téli hónapokban. Sok esetben a vetés teljesen kipusztul. A késői vetéseket (csírázáskor) teljesen kipusztíthatja a rövidebb ideig (7-11 nap) tartó elöntés. A víz akkor is kárt okoz az őszi vetésekben, ha nem borítja el a talajfelszínt, viszont a talajt telíti és kiszorítja a talajlevegőt, különösképpen akkor okoz nagy a kárt, ha a növényzet nincs nyugvó állapotban. A fagyos téli napokon a vízzel telített talajon a felfagyás jelentős kárt okoz. Az éjjeli fagyás és a nappali olvadás a talajok 6
