A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)

4. SZEKCIÓ - A területi vízgazdálkodás időszerű feladatai - 4. Dr. Bíró Tibor (NKE Víztudományi Kar) - Jécsák Csaba (FETIVIZIG): Adaptív talajvízszint-szabályozás lehetősége egy felsőszabolcsi talajcsövezett mintaterületen

tágulását és összehúzódását okozzák. Ennek eredményeként a növények gyökerei megsérülhetnek és elszakadhatnak.

Az őszi vetésekben szintén hatalmas károkat okozhat a rövidebb ideig tartó (7-11 napos) elöntés, ha tavasszal a növények sarjadzása után áll be. Ha a víz rámelegszik a vetésekre a kár jelentősen növekszik. A belvízkár mértéke fokozatosan növekszik, az időjárás melegedésével és a növények fejlődésének előrehaladásával. Egy általános időjárást feltételezve, a tavasszal jelentkező 11-15 napos elöntés 40-70 százalékos, a nyári eleji hasonló időtartamú elöntés 70-100 százalékos növénypusztulást okoz. A kötött agyag talajokon lényegesen nagyobb a kár, mint a vízáteresztő könnyebb (lazább szerkezetű) talajokon.

Az évelő szálas takarmánynövények közül a lucerna és füves keverékei bírják legkevésbé a vízborítást. A vörös here valamivel jobban, a lódi here viszont a tenyészidőszak alatt és tenyészidőszakon kívül is jól bírja a vízborítást. Az évelő takarmánynövények esetében is a kár nagysága függ a vízborítás időpontjától, időtartamától, vízoszlop magasságától és a hőmérséklettől. A tenyészidőszakon kívül, az utolsó kaszálás után, a megerősödött és nyugvó állapotban lévő növényzetben 3-7 napos elöntés nem okoz kárt, a 11- 15 napos elöntés és csekély, legfeljebb 5-10 százalékos kárt okoz.

A növények kisaijadzása után (tavasz) 7 napos elöntés 20-30, akár 40 százalékos kárt okozhat, függően a víz hőmérsékletétől. Huzamosabb elöntés teljes, azaz 100%-os egyedpusztulást idézhet elő. Szintén teljes kár keletkezhet, ha a késő tavasszal vagy nyár elején tartósabb ideig lepi el a víz a növényzetet. A tenyészidőszakban már 3-7 napos elöntés hatására kár keletkezik, ha a víz hőmérséklete eléri vagy meghaladja a 20-22 C°. Lucerna estében fontos megemlíteni, a talajvízszintet 80 cm alatt célszerű tartanai, mert a magas talajvízállás kiritkulást, és kipusztulást okoz.

A tavaszi vetésekben a téli és kora tavaszi belvíz azzal okoz kárt, hogy késlelteti a talaj előkészítését (akadályozza az agrotechnikai művelet végzését). Ez különösképpen a korai vetést (február végi, március eleji) igénylő kultúrák esetén fordul elő. Ilyen növény a tavaszi búza, tavaszi árpa, len, zab, mák, lucerna, füvesherék, borsó. A len vetésének hét hetes késése 40-50 százalék, míg egy hónapos késése esetén 80 százalék terméscsökkenést eredményezhet. A tavaszi búza késői vetését nyáron gyakran nagy hőség veszélyezteti, aminek következtében a búza megszorul. A kár ilyenkor 60-70 százalékos lehet. (Petrasovits & Balogh, 1969)

Összegezve: A kora tavasszal (téli) és a nyáron kialakuló káros víztöbblet jelent valós veszélyt a növények számára. A kritikus időszak a nyári tenyészidőszak (május, június) és korai vetéseknél (február vége, március eleje), mikor 3 és 5 napos elöntés után is 20-40% között van az egyedek kipusztulása. Ez alapján két időszak determinálható egymástól, ami a víztelenítési időben jelentkezik. Több növény elöntés tűrési idejét megvizsgálva, megállapítható, hogy a növények számára 4 nap után jelentős egyedpusztulás figyelhető meg tartós belvízi elöntés esetén a nyári tenyészidőszakokban. Ezek alapján 4 napra kell maximalizálni a víztelenítési időt a nyári tenyészidőszakban.

Természetesen vannak olyan növények, melyek számára az elöntés káros hatása már a 3. napon jelentkezik. Ilyen kultúrnövény a burgonya és a répafélék. Késő tavaszi és korai nyári időszakban 3 napos elöntés után az egyedek 40-50%-a elpusztul.

A tél végi, tavaszi időszakban a víztelenítési idő, 10 napra kitolható. Jól látható, hogy minimális az egyedpusztulás mértéke 3 és 5 nap után. Persze ebben az időszakban is kivételként kell a tekinteni a burgonyára és a répafélékre (márciusi időszak). A tél végi és kora tavaszi időszakban nem feltétlenül szükséges a növény számára a „leggyorsabb” vízelvezetés. Ebben a tenyészidőszakban a növény életfunkciói lelassulnak és kevésbé érzékenyebb a vízborítással szemben. Ez a tűrési időből is jól látható, őszi kalászosok, repce és az évelő takarmányoknál az egyedpusztulás all. napon nem haladja meg a 20%-ot. Míg nyári időszakban 7 nap alatt ez meghaladja a 70%-ot.

7