A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)

3. SZEKCIÓ - Árvíz- és belvízvédelem / Vízkárelhárítás - 25. Dr. Nagy László (BME Építőmérnöki Kar): Hollandia tengeri árvizei

szigetén. Suurhusenben + 4,40 m magasan van az árvízjel a templomban ezen árvíz magasságának rögzítésére.

1573. A folyami árvizek 1565 és 1665 között megnövekedett gyakorisággal jelentkeztek. Ezek egyike volt 1573-ban, amikoris a Diefdijk utolsó átszakadása történt Schoonrewoerd mellett. A Diefdijk (2. ábra) egy közel észak-dél irányú gát merőlegesen a folyókra. Összeköttetést jelentett a Lek és Linge folyók között, de a gát egyik oldalán sem volt víz. Az építésének célja a felsőbb helyen keletkezett gátszakadásokból kiömlött víz megállítása volt. A gát 1284-ben épült és utána többször magasították és erősítették. Sokszor megállította a Rajna és a Maas kiömlött árvizét, hogy megelőzze Délnyugat-Hollandia elöntését. A Keleti oldalán lévő területet a gát ’’vízbefolytotta”, elnéptelenedett, de a nyugati oldalán lévőket, mint például a legközelebbi települést Leerdamot, megóvta. így a gát építésének célját elérte, de nem minden alkalommal. Néhányszor a víz ezt a gátat is áttörte. Az utolsó ilyen alkalom 1573-ban volt. A szakadás helyén hatalmas kopolya keletkezett, és a gátat új nyomvonalon állították helyre. A kopolya jelenleg egy nagy tó, a legnagyobb ilyen Hollandiában. A Holland gátak mellett sok ilyen kopolya van, Diefdijk mellett is három található emlékeztetve a régmúlt idők gátszakadásaira.

2. ábra A Die fdijk gát Dél-Hollandiában

1574. július 31. és augusztus 4. Tengeri vihar hatására a Schielandse magas gátja átszakadt 16 helyen.

1584-1586. A nyolcvan éves háború (1568-1648) ideje alatt a spanyol hadsereg Észak- Flandriában folytatott hadjáratot, hogy visszaszerezze Brugge, Gent és Antwerpen városokat, amelyeket a lázadók tartottak uralmuk alatt. A lázadók ellenálltak II. Fülöp, a spanyol király és az Örökös Tartományok uralkodója politikájának és reformjainak. A felkelésének megszüntetése után 1566-ban már Orániai Vilmos vezette az ellenállást a Nyugat-Scheldt (Zeeland nyugati része) területen található Middelburg (Zeeland) székhellyel. Arra ösztönözte az ostromlott városokat, hogy határozottan álljanak ellen a spanyoloknak. Eközben a spanyolok szisztematikusan leigázták a vidéki területet, körbezárták a három várost és ellenőrzésük alá vonták részben a Nyugati-Scheldt területet.

Még nehezebbé tette a helyzetet a tengeri blokád, hogy a lázadók hadihajói ne tudják megsegíteni az ostromlott városokat. Ezért a felkelők úgy döntöttek, hogy eltávolítják a spanyolokat a vidékről, és távol tartják őket a Nyugati-Scheldt ellenőrzésétől. Ez megkönnyítette volna a lázadók számára a városok felszabadítását (Groenveld et all. 2008). Azonban ehhez a stratégiához csak a Nyugati-Scheldt flamand oldalán lévő polderek szándékos és nagyléptékű elárasztására irányuló tevékenységek vezettek. Middelburgba rendelték a vízügyi szakértőket, hogy bemutassák azokat a helyeket, ahol a leghatékonyabban