A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)

3. SZEKCIÓ - Árvíz- és belvízvédelem / Vízkárelhárítás - 24. Dr. Nagy László (BME Építőmérnöki Kar): Gátszakadások statisztikája Hollandiában

(háború esetén), hajó ütközés vagy szivárgó vízvezetékek. Számos gátat szándékosan átszakítottak stratégiai okokból, különösen a 80 éves háború (1568-1648) és a második világháború idején (ld. később).

Az állati aktivitás magába foglalja például a patkányok vagy a rovarok alagútvágását és a fúró állatok tevékenységét. Ezzel kapcsolatban mindenképpen szót kell ejteni a teredo navalis, a hajóféreg tevékenységéről. Hagyományosan a tengeri gátakat a vízoldalon pallósorral biztosították az elhabolás ellen. 1730-ban a fát féregjárvány támadta meg és pusztított az egész országban a tengerparton. A hajóféreg tönkretette a fából készült cölöpöket, pallókat. Számos utalás van erre a járványra, mely a nemzetközi kereskedelemmel (VOC, Kelet-Indiai Társaság) került Hollandiába.

Az állati kártevőkkel kapcsolatban volt, amikor azt jelentették, hogy vakond okozott gátszakadást. Amikor vakondtúrás alakú homok krátereket találtak, azok általában az azokban a napokban még ismeretlen buzgáros tönkremeneteli mechanizmust mutatták.

A pézsmapatkányt (pézsmapocok) mintegy 100 évvel ezelőtt egy Colloredo-Mansfeld herceg hozatta Európába. Ezek a patkányok 1980-ig nem jelentettek veszélyt Hollandiában, így semmi esetre sem lehetett egy korábbi gátszakadást a jelenlétükhöz kötni. Manapság azonban minden évben jelentős mennyiségű patkányt fognak el (2003-ban például 400 000-et!!!) Hollandiában. Rövid idő alatt egész Európában elterjedtek, furkálódásukkal komoly veszélyt jelentenek a gátakra.

KRITIAI MEGJEGYZÉSEK A GÁTSZAKADÁS STATISZTIKÁHOZ (Van Baars, 2009)

A D, G, H és N mechanizmusok hiányoznak az összesítésekből. A mulasztás mechanizmus, "D. A korona és/vagy a mentett oldali rézsű(védelem) eróziója" furcsa módon azóta veszélyes, mióta ez volt a leggyakoribb mechanizmus a zeelandi 1953-as árvíz katasztrófa idején.

További hiányzó mechanizmusok: „G. Hidraulikus talajtörés", "H. Agyagrétegek felszakadása" és "F. Buzgárképződés", azok a mechanizmusok, melyek nagy aggodalomra adhatnak okot az emelkedő tenger vízszint miatt, ami magasabb pórusvíznyomást eredményez a gátak mögött.

A lista másik gyengesége az, hogy az "N. Külső tényezőknél", csak a "hajó ütközés" lehetősége szerepel, még a patkányok sem. A legutóbbi csatorna-gátszakadást (Stein 2003) egy meg nem vizsgált, a 80-as években épült, a gátat keresztező vízvezeték okozta (Van Baars, 2004).

1998-ban a holland kormány azt javasolta, hogy állítsák össze a gátszakadások teljes listáját, amihez azokat a mechanizmusokat kell alkalmazni, amelyeket gátellenőrzések során is használnak (TAW, 1998). Sajnos ez a lista nem készült el.

2004-ben a kormány egy új lista összeállítását javasolta (VTV, 2004). Ez a lista azonban még mindig kihagyja a H és N mechanizmusokat (még a hajó ütközését is), de ezúttal nem is veszi figyelembe az L és M mechanizmusokat (4. táblázat). Van Baars (2009) szerint a "L, Horizontális csúszás" mechanizmusa 1999 óta a holland kormány számára nem létező, de a Zoetermeer (1947), Oostzaan (1960), Wilnis (2003), Terbregge (2003) és a New Orleans (2005) gátszakadások bizonyították ennek a mechanizmusnak a jogosultságát (Van Baars, 2003). Ugyanakkor a kormány úgy véli, hogy az „M Jégzajlás" mechanizmus már nem fenyeget, ami nem helyes megállapítás. Annak ellenére, hogy a folyóvíz hőmérséklete nőtt az évek során és a jégzajlások száma is csökkent, a nulla valószínűség még nem bizonyított. Emellett a folyó hőmérsékletétől eltérően az Északi-tenger és az IJssel-tó vízhőmérséklete nem emelkedett.