A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
3. SZEKCIÓ - Árvíz- és belvízvédelem / Vízkárelhárítás - 24. Dr. Nagy László (BME Építőmérnöki Kar): Gátszakadások statisztikája Hollandiában
Végleges megjegyzést lehet tenni az "A. Meghágás" és "B. Hull ámátcsap ás" előfordulásával kapcsolatban. Bár ezek a mechanizmusok megtalálhatók a gátszakadás mechanizmusok minden listájában, valójában nem mechanizmusok, hanem a gátszakadás okai. Mindkét ok olyan mechanizmushoz vezet, mint például "D. A mentett oldali rézsűvédelem és a korona eróziója". (Van Baars, 2003) Azért, hogy a gátszakadásokról kielégítő mennyiségű információ legyen az árvízi kockázatelemzéshez, a gátszakadások mechanizmusainak előfordulását ismerni kell. Azonban ezt nehéz meghatározni Hollandiában. Elsőként értékelhető a múltbeli gátszakadások mechanizmusa az összes gátszakadás függvényében, melyet a 4. táblázat tartalmaz. A 4. táblázat azt mutatja, hogy az összes átszakadt gát kétharmada a mentett oldali rézsű meredeksége és az itt jelentkező erózió, valamint a korona eróziója miatt ment végbe. Ennek fő okai a meghágás és a hullámátfutás volt, amit könnyen meg lehetett volna akadályozni a nagyobb gátak építésével. Erősebb korona és a rézsű védelme sok gátszakadást is megakadályozhatott volna. A 176. táblázatban lévő érték megfelel a hazai felmérésnél alkalmazott történelmi tönkremeneteli mechanizmusok közül a „meghágásnak”. A hazai megfelelő érték 77,5 % az ismert tönkremeneteli mechanizmusok esetén. A második számú mechanizmus a jégzajlás 11 %-al. Ez magasabb vízszintet és a korona károsodását okozhatja, így meghágáshoz, majd a mentett oldali rézsű vagy a korona elmosásához vezethet. Az összes többi mechanizmus kevéssé fontosnak tűnik, de be kell látni, hogy a múltban nehéz lett volna ezeket felismerni, vagy akárcsak tisztában lettek volna ezekkel a mechanizmusokkal. 4. táblázat Gátszakadási mechanizmusok Hollandiában 1134 és 2006 között Mechanizmus Megoszlás Mentett oldali rézsű és korona (védelem) eróziója 67% Jégzajlás 11 % Erózió vagy a vízoldali rézsű instabilitása 6% Mentett oldali rézsű suvadása 5% Külső befolyás (emberi és állati) 4% Mentett oldali rézsű suvadása 3% A part földrengés hatására történő megfolyósodása 2% Buzgár 1% Micro instabilitás 0,5 % Vízszintes elnyíródás 0,5 % Felszakadás 0,0 % Hidraulikus talaj törés 0,0 % Összesen 1735 db Egyes mechanizmusokat felismerni is nehéz lett volna korábbi évszázadokban. Például: • a rézsűállékonyság nem megfelelőségét gyakran az agyagréteg víztartalom növekedése által kiváltott nyírószilárdság csökkenés váltja ki, • egy tengeri vihar során a magas vízszint gyakran nem tekinthető önálló gátszakadás mechanizmusnak, hanem inkább kiváltó oknak, • az instabil, lazán tömörödött homokrétegek a gát közelében is inkább okként jelentkeznek, mint mechanizmusként, az ehhez tartozó mechanizmus a buzgárosodás, a hidraulikus talajtörés, liquefaction, belső erózió és a felszakadás lehet, • Van Baars (2009) szerint manapság a buzgárosodás, a hidraulikus talajtörés és az agyag réteg felszakadása a legveszélyesebb mechanizmusoknak tekintetők. Először is, mert a gátak sokkal magasabbak, mint a múltban, ami csökkenti a meghágás és ezáltal a mentett oldali lefolyás és erózió valószínűségét így a meghágás előtt már más mechanizmusok előfordulhatnak. Másodszor pedig, mivel a tengervízszint emelkedik, ugyanakkor a földterület terepszintje pedig csökken, ezáltal növelve a valószínűségét a buzgárnak, a hidraulikus talajtörésnek vagy a megfolyósodásnak, vagyis a magasabb pórusnyomásnak a
