A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
1. SZEKCIÓ - Fenntartható fejlődés és vízgazdálkodás - 3. Dr. Dulovics Dezsőné (Szent István Egyetem): Téma: SDG 6.2. Mit kell még tennünk, hogy hazánkban mindenkinek legyen méltányos szanitációja?
46 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 4. sz. 1. táblázat. Ivóvízellátó és közcsatorna hálózatba bekapcsolt látások száma és aránya Magyarországon 2002. január 1-én (Juhász 2003) Lakások száma ezer db % A hazai lakásállomány összesen 4 075 100.0 Közműves ivóvízellátó hálózatba bekötött lakás 3 794 93.1 Közterületi közkifolyóval ellátott lakás 174 4.2 Ivóvízellátó hálózattal ellátott lakás 3 968 97.3 Szennyvízcsatorna hálózatba bekötött lakás 2 172 55.3 2. táblázat. A hazai víztermelő és szennyvíztisztító kapacitások 2002. január 1-én (Juhász 2003) Megnevezés Kapacitás ezer m3/d Víztermelő kapacitás összesen 5 000 Az üzemelő 6238 kút és 25 felszíni vízkivétel termelése 2030 Szennyvíztisztító telepek (hidraulikai) kapacitása 2110 ebből csak mechanikai (1) tisztítási fokozat 387 biológiai (2) tisztítási fokozat 1171 tápanyag eltávolítási (3) fokozat 552 3. táblázat. A hazai átlagos napi szárazidei hidraulikai terhelés szennyvíztisztítási fokozatonként 2002. január 1 -én (Juhász 2003) Megnevezés Átlagos napi (hidraulikai) terhelés ezer m3/d Csak 1. tisztítási fokozat 55.6 2. tisztítási fokozat 495.6 3. tisztítási fokozat 301.9 Szennyvíztisztítás összesen 853.1 Megjegyzés: átlagos napi hazai víztermelés 2002. január 1-én 2030 ezer m3/d, az összes átlagos szennyvízterhelés tisztítása az átlagos víztermelés 42 "..-a, a 2. és 3. fokozat összesen az átlagos víztermelésnek a 39° ó-a. 4. táblázat. A szennyvíziszap hazai elhelyezésének 2002. január 1-i megoszlása (Juhász, 2003) Elhelyezés megnevezése db Iszapmennyiség t/d Felhasználási arány % Mezőgazdasági célú ebből közvetlen kihelyezés 74 16 273 14.3 komposzt 77 27 515 24.2 Depónia, hulladéktelepek és meliorált felszínek (bányameddők lezárása) ebből átmeneti 32 3 079 2.7 végleges 201 66 972 58.8 Hol vagyunk? Az Európai Unió által támogatott harmonizáció következtében napjainkra a közműves szennyvízcsatornázás és szennyvíztisztítás jelentős fejlődésen ment keresztül. A Belügyminisztérium 2016. évi előzetes adatai szerint: • a közcsatornára bekötött lakások aránya 81,5 %, a növekedése - a 2002. évi adatokhoz viszonyítva - 28,2 %, ami azonban tovább növelhető a meglévő hálózatra és a ki nem használt vezetékhosszakra történő bekötésekkel, • a szennyvízelvezető hálózat hossza 67,3 ezer km, • a szennyvíztisztító telepek száma 826 db., a 2002-höz viszonyított növekménye 287 db. A 91/271 Települési Szennyvíz Direktívában megfogalmazott európai követelmények alól, mint csatlakozó ország, haladékot kaptunk, a következők szerint: • 2008. december 31-ig kellett teljesítem az érzékeny területeken levő > 10 000 LE szennyvízelvezetési agglomerációk települési szennyvizet tisztító telepeinek a kiépítését, • 2010. december 31-ig kellett teljesítem, a fenti nem érzékeny területeken lévő települések meglévő szennyvíztisztító telepeit, • 2015. december 31 -ig kellett teljesítem a > 2 000 LE szennyvízelvezetési agglomerációk települési szennyvizet tisztító telepeinek a megvalósítását. Az utolsó lépcsőt is teljesítettük, így ma a szennyvíztisztító kapacitások kiépítése biztosítja a közműves szennyvízelvezetéssel ellátottak szennyvizének tisztítását a 2 000 LE-nél nagyobb agglomerációkban, a 91/271 Szennyvíz Direktíva szerinti harmonizációs programjának megfelelően. MERRE MEGYÜNK? Az ENSZ 6.2 SDG teljesítése érdekében jövőbeli feladatként kitűzhetőket három nagy csoportba sorolhatjuk, melyeket egymással összhangban, a fenntarthatóság alappilléreire (környezet, társadalom, gazdaságosság) komplexen építve, kell megoldani. 1. A legfontosabbnak az újrahasznosítási lehetőségek kihasználását tekintjük, ami paradigmaváltást kényszerít ki a szennyvíz-, szennyvíziszap elhelyezésében, 2. a következőnek a meglévő létesítmények fenntartható rekonstrukcióját és intenzifikálását, és végezetül 3. be kell fejezni a 91/271 Direktíva harmonizációját, a < 2000 LE terhelésű szennwíz-agglomerációk Víz Keretirányelvben megfogalmazott fenntartható szanitációját. Újrahasznosítás Az újrahasznosítás a fenntarthatóság érdekében ki kell, hogy teijedjen a szennwíz és a szennwíziszap, anyag- és energia tartalmára egyaránt (Ligeh’ári 2011 és 2017, Kárpáti 2017). Indokolja ezt a Földön tapasztalható klímaváltozás következtében kialakuló vízlúány, és a hulladékproblémák miatt kényszerűen bevezetésre kerülő körforgásos gazdaság, valamint a nyersanyagok, energiahordozók, és a talajok tápanyag készletében kialakuló lúányok. A települési vízgazdálkodásban Magyarországon a vízlúány kialakulását az 1. ábrán már szemlélhettük. Ott mutattuk be, hogy azáltal, hogy hazánkban 70 %-ot meghaladó mértékben a felszín alatti vízkészletből nyeljük ivóvizünket, az ebből keletkező tisztított szennyvizet meg főként élővíz befogadókon keresztül a vízhálózatunk segítségével utaztatjuk a nagy vízfolyásaink által az alvízi országokba, folytonosan csapolva a hazai vízkészletet. Ez ma arra int bennünket, hogy a tisztított szennyvizet (szürkevizet) „új víz”-ként vegyük számításba, és olyan mértékig tisztítsuk csak meg ezt az új vizet, ami a talaj degradációját megszüntetni képes elfolyó vizet eredményez. Ez által a talajt, mint természetes befogadót sokkal nagyobb mértékben vegyük igénybe a szennyvíz elhelyezésére
