A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
1. SZEKCIÓ - Fenntartható fejlődés és vízgazdálkodás - 3. Dr. Dulovics Dezsőné (Szent István Egyetem): Téma: SDG 6.2. Mit kell még tennünk, hogy hazánkban mindenkinek legyen méltányos szanitációja?
Dulovics Dezsőné: Mit kell még tennünk, hogy hazánkban mindenkinek legyen méltányos szanitációja? 45 1. ábra. A települési hidrológiai körfolyamat szennyezőanyag transzportja (Dulovics Dné és Telekes 1995) Az egyedi szennyvíztisztító létesítményekből vagy berendezésekből pedig - általában más lehetőség hiányában - a talajba, földtani közegbe, mint befogadóba vezetik a már megtisztított vizet. Vízmérleg szempontjából megállapítható, hogy a települési és regionális (közműves) szennyvízelvezetés és tisztítás során ma hazánkban kizárólag élővíz befogadókba történik a tisztított szennyvíz elhelyezése, míg az ivóvízkivételeknek több mint 70 %-a felszín alatti vízből ered. Ez a települési hidrológiai körfolyamati modell azt eredményezi, hogy a közműves szennyvízcsatornázás fejlődése a felszín alatti vízkészletben monoton módon növekvő deficitet okoz, mivel nem pótolja vissza az onnan kivett és felhasznált vízmennyiséget. Vagyis a jövő nemzedékének érdekeit nem vesszük figyelembe ezzel a módszerrel. HONNAN JÖVÜNK ÉS HOL ÁLLUNK? A rendszerváltozáskor hazánkban a vízellátás és csatornázás, valamint a csatornázás és szennyvíztisztítás kiépítettsége közötti lényeges eltérés volt tapasztalható, amelyet, ha egy ollóval kívánunk ábrázolni, akkor ez az olló két szára közötti nagy különbséggel volt jellemezhető. A talajvíz az egyedi szennyvízelhelyezés következtében elnitrátosodott, és prioritásként először az egészséges ivóvízellátásról kellett gondoskodni. A közműves ivóvízellátást az életszínvonal szempontjából politikai kérdésnek tekintették Pénzügyi korlátok miatt a szennyvízelvezetés, de különösen a szennyvíztisztítás és a szennyvíziszap kezelés lassan fejlődött, aminek következtében az ellátások között létrejöttek az „ollók”. Ezek az eltérések a nem kellő mértékben tisztított szennyvíznek a mélyebb talajrétegekbe történő szivárogtatása következtében tovább rontották az első vízadó réteg állapotát. A víziközmű ellátottságra vonatkozóan statisztikai adatok a 2002. január 1-i állapotra Juhász (2003) rendkívül értékes összeállításában olvashatók. A Szerző ebben a publikációjában vizsgálta a vízellátás és szennyvízelvezetés közötti „ollót”, a szennyvíztisztító telepek kapacitását és terhelését, továbbá a szennyvíziszap elhelyezésének megoszlását (ld. l.,2.,3„ és 4. táblázatokat). A működő 539 szennyvíztisztító telep átlagos napi (hidraulikai) terhelése csapadékvízzel együtt 923,6 ezer m3/d és a szárazidei (hidraulikai) terhelés 853,1 ezer 3/d értékre volt tehető 2002. január 1-én. A 3. táblázat a 2002. január 1-re vetített hazai összes átlagos hidraulikai terhelési adatokat tartalmazza tisztítási fokozatokra bontva. A szennyvíziszap kezelése és elhelyezése a szennyvíztisztításnál még elmaradottabb helyzetben volt. A mezőgazdasági és depóniában történt elhelyezésre vonatkozó 2002. január 1-i adatokat a 4. táblázat tartalmazza.
