A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
1. SZEKCIÓ - Fenntartható fejlődés és vízgazdálkodás - 3. Dr. Dulovics Dezsőné (Szent István Egyetem): Téma: SDG 6.2. Mit kell még tennünk, hogy hazánkban mindenkinek legyen méltányos szanitációja?
44 FÓRUM Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 4. sz. A Magyar Hidrológiai Társaság 2018. július 4-6. között rendezte meg XXXVI. Országos Vándorgyűlését Gyulán. A Vándorgyűlés A fenntartható fejlődési célok (SDG-k) és a hazai vízgazdálkodás című 1. szekciójában felkért előadók tartottak előadásokat. Az alábbi cikk dr. Dulovics Dezsőné főiskolai tanár, professor emerita előadásának szerkesztett változata, amelyben felhasználva több évtizedes szakmai tapasztalatait, megfogalmazza azokat a teendőket, amelyekkel méltányos szanitáció biztosítható lenne mindenkinek hazánkban._______________________ Mit kell még tennünk, hogy hazánkban mindenkinek legyen méltányos szanitációja? Dulovics Dezsőné Professor Emerita, Szent István Egyetem BEVEZETÉS Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok (SDG-k) 6. pontja tartalmazza a vízgazdálkodásra vonatkozókat, ezek között a 6.2.-benkerült megfogalmazásra a címben is szereplő elérni kívánt célt: „2030-ra mindenki számára egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása a megfelelő szintű szanitációhoz és higiénéhez, a szabadtéri székletürítés megszüntetése, különös figyelemmel a nők, a lányok és a kiszolgáltatott helyzetben lévők szükségleteire.” A célok megfogalmazása alátámasztására még két, általános meghatározás is szerepel: „6.a. 2030-ig a nemzetközi együttműködés és a kapacitásépítési támogatás kiterjesztése a fejlődő országokra, a vízhez és a szanitációhoz kapcsolódó tevékenységek és programok vonatkozásában, beleérje a víz összegyűjtését, sótalanítását, a hatékony vízhasználatot, a szennwíztisztítást, az újrahasznosítást, és az új rah aszná latot elősegítő technológiákat”, valamint a 6.b. A helyi közösségek részételének támogatása és erősítése a vízzel és a szanitációval kapcsolatos menedzsment javításában A Magyar Hidrológiai Társaság 2018. évi. Gyulán megrendezett XXXVI. Vándorgyűlésén az 1. szekció a fenntartható fejlődési célok és a hazai vízgazdálkodás öszszefüggéseit vizsgálta. Jelen tanulmány az ott elhangzott és a fenti címet viselő előadásának összefoglalója {Dulovics Dné 2018). MIT ÉRTÜNK A SZANITÁCIÓ FOGALMA ALATT? A szanitáció tág fogalom - amit az SDG-k fordítása során a Földünk különböző helyein tapasztalt eltérő ellátottsági színvonal miatt kényszerültek használni - az emberi fekáliás szennyeződések elhelyezésének széleskörű módját fedi le. Hazánkban ennek a szónak az értelmezése magyarázatot igényel, ide értjük: • a közműves (centralizált települési és regionális) szennyvízgyűjtést és -tisztítást, • a semi-centralizált, decentralizált, egyedi szennyvízelhelyezést, • a települési folyékony hulladék (TFH) és szilárd ürülék (ürgödrös és komposzt WC-beli) - gyűjtést és - kezelést. A TFH általában a szennyvíztárolókból szennyvíztisztító telepre, a szilárdnak tekintett fekália pedig az ürgödrökből kerül elszállításra és kezelésre. A komposzt WC-kben talajerő javításra, hasznosításra történik meg a kezelés (Országh 2018). A szennyvíz fogalmi körébe többféle kibocsájtást sorolunk, mint: • házi szennyvíz (mosogatásból, mosásból, fürdésből, öblítésből és WC-ből) • ipari szennyvíz (iparból, kisiparból, termelésből stb.) • idegen víz (talajvíz, drénvíz, elfolyó kútvíz stb.) • csapadékvíz (esővíz, hóolvadás vize stb.). Az első két kibocsátás a kommunális szennyezett vizet, az első három csoport a szárazidei szennyvizet, és az öszszes csoport együtt adja a kevert szennyvizet. A házi szennyvíz általánosságban 70 %-ban szerves és 30 %-ban szervetlen anyagokból áll, ezek összesen 99,9 %-ban vizet és 0.01 %-ban szilárd szennyeződést tartalmaznak. A szerves anyagok durván 10 %-a zsírból, 25 %-a szénhidrátból, 65 %-a fehérjéből állnak. A szervetlen anyagok főként homokot, sókat és fémeket testesítenek meg. A szanitáció folyékony fázist (szennyvizet) eredményező módozatai beépülnek a települési hidrológiai körfolyamatba. Az 1. ábra által ábrázolt szanitációs folyamatokat vizsgálva látható, hogy a felszíni és/vagy felszín alatti víztermelő művekből nyert víz felhasználása során elszennyeződik és különféle rendszerű szennyvízelvezető csatornákban kerülhet összegyűjtésre, majd a szennyvíztisztító telepre vezetésre. Végezetül a folyékony fázis tisztítása után általában élővíz befogadókba jut. A szennyvíztisztítás során kiválasztott iszapot pedig kezelés, víztelenítés után elhelyezik, hasznosítják. A kiválasztott nagy koncentrációjú csurgalékvíz - fázist visszavezetik a telepre befolyóhoz.
