A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
12. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 6. Dr. Konecsny Károly (nyugdíjas): A Felső-Tisza-vidéki folyammérnöki hivatalok (1871-1948.
19 Szatmári (1871-1883, 1889-1919) és Vásárosnaményi (1878-1888), a Trianoni határváltozást követően ismét a Vásárosnaményi (1920-1921), majd a Nyíregyházi hivatal (1921-1939) látta el. Az I. bécsi döntés (1938. november 2-án) következtében, 1939. március 15-én Kárpátalja visszakerült Magyarországhoz. A M. Kir. Földművelésügyi Miniszter 1939. március 6-án kelt 70.902 1939. F.M. számú rendelete alapján megszervezték a Beregszászi M. Kir. Folyammérnöki Hivatalt, mely működését 1939. november 1-én kezdte meg. A Hivatal hatásköre, illetve illetékességi területe kiterjedt a 1.) Tisza folyó magyar-román közös szakasz alsó végétől, vagyis Técsőtől a gulácsi alsó határig, 2.) a Latorca folyó a munkácsi hídtól a szürthei hídig, 3) mindazokra a vízfolyásokra és csatornákra, egészben vagy részben, amelyek fenntartása a hivatal felügyelete alatt álló vízrendező társulatok feladatát képezte. A Hivatal ellátta: a Beregi Vízszabályozó és Armentesítő Társulat (székhelye: Beregszász); a Beregvármegyei Vízszabályozó és Armentesítő Társulat (Vásárosnamény); a Szemyei Vízrendező, Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat; és a Tisza-Szamosközi Armentesítő Társulat felügyeletét is. Off 16. ábra Zorkóczy Zoltán hivatalfőnök, Újfalussy Jenó és Zólyomi László nt kir mérnökök Az új beregszászi hivatal főnökének, Z. Zorkóczy Zoltán m. kir. főmérnök, kir. műszaki tanácsost nevezték ki, aki ezt a tisztséget a Hivatal létrehozásától annak megszüntetéséig, azaz 1939. november 1-től 1941. november 1-ig töltötte be. A Hivatal ezen viszonylag rövid működési időszakában, itt dolgoztak még Újfalussy Jenő és Zólyomi János m. kir. mérnökök is. bukuzasz, rm uá A M<UTAÍfÍWC: Kt f 17. ábra Iratrészlet a Beregszászi M. Kir. Folyammérnöki Hivatal címeres bélyegzőjével és Zorkóczy Zoltán m. kir. főmérnök, hivatalfőnök aláírásával A II. bécsi döntés, és az ebből következő újabb határváltozást követően Szatmárnémeti város - a korábbi felső-tiszai folyammérnöki hivatal székhelye - visszakerült Magyarországhoz. 1940 decemberében a Beregszászi Folyammémöki Hivatalt műszaki alkalmazottaival együtt áthelyezték Szatmárnémetibe, ahol újraszervezték a Szatmárnémeti M. Kir. Folyammérnöki Hivatalt. A M. Kir. Földművelésügyi Miniszter 1940. december 9-én kelt 217.050/1940. F.M. számú rendelete alapján a Szatmárnémeti M. Kir. Folyammérnöki Hivatal, illetékességi körébe kerültek - az 1940 decemberéig a beregszászi hivatal működési területéhez tartozó folyószakaszok (Tisza folyó Técsőtől Mezőváriig, a Borsava torkolatáig), továbbá a kapcsolódó vízitársulatok (Tisza- Szamosközi Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat, székhelye: Fehérgyarmat) működésének felügyeletével kapcsolatos teendők is. Összefoglalás A Felső-Tisza-vidéken az 1871-1948. időszakban különböző megnevezéssel alapvetően két folyammérnöki hivatal működött, egyrészt a szatmári, másrészt a felsőszabolcsi. Ezek székhelyei a politikai, közigazgatási körülmények miatt időnként megváltozott. Az egyik hivatal a Felső-Tisza Eszeny-Zsurk feletti szakaszára és a kapcsolódó mellékfolyókra kiterjedő illetékességgel működött Szatmárnémetiben (1871-1883, 1889-1919, 1941-1944), Vásárosnaményban (1884-1888, 1919-
