A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
12. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 6. Dr. Konecsny Károly (nyugdíjas): A Felső-Tisza-vidéki folyammérnöki hivatalok (1871-1948.
13 Nagykárolyban és Szatmárnémetiben az alispáni Hivatalban dolgozott, és 1944-ben érkezett Keresztessy István II. o. műsz. tiszt. A Hivatalnál dolgozó mérnökök által ebben a mintegy 4 éves időszakban végzett munkák közül a jelentősebbek, az Újfalussy Jenőm. kir. főmérnök nevéhez fűződő Bökényi partbiztosítás kiépítése, a Lengyel Ish’ánhoz köthető a tiszabecsi partvédőmű tiszaújlaki híd és a Batár torkolata közötti része, és a jobbparton a tiszaújlaki partvédőmű meghosszabbítása és a Kucorgó dűlői partbiztosítás megépítése. A Zólyomi János m. kir. főmérnök a Szamoskéri partvédőművé és a Szamosangyalosi partbiztosítást, valamint a tiszaújlaki körtöltést építette. Szatmárnémeti város bombázása, kiürítése folytán (Szatmárnémeti bombázása 1944. szeptember 16-19., a szovjet-román csapatok városba való bevonulása 1944. október 25. volt), 1944 végén Vázsonyi Adóm hivatalfőnök a családját és a Hivatalt is Vásárosnaményba költöztette. A Vásárosnaményi Folyammérnöki Hivatal (1878-1888,1919-1921,1944-1946) Vásárosnaményi székhellyel folyammémöki hivatal 1878-tól kezdődően 1946-ig hosszabb megszakításokkal három időszakban működött. Először 11 éven át 1878-1888. között működött itt a Hivatal. 1878-1880. között a hivatalfőnök Wallandt Ernő m. kir. főmérnök volt (később országos középítési felügyelő). A Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet által kiadott meteorológiai évkönyv szerint, 1879 októberétől hivatalfőnöksége idején egyidejűleg az akkor induló vásárosnaményi meteorológiai állomás észleléseit is végezte. 1879-ben a hivatalfőnök munkáját egy fiatal műszaki szakember, Vitkovszky Lajos m. kir. segédmérnök segítette. A Hivatal működési területe a Felső-Tisza Eszeny-Zsurk feletti szakaszára, továbbá a Szamos és Kraszna folyók alsó-, Szatmár, Bereg, Ugocsa megyei szakaszára terjedt ki. A hivatal felügyelete alá tartozott a Beregmegyei Armentesítő Társulat, a Szernyei Vízrendezési Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat és az Ecsediláp Lecsapoló és Szamosbalparti Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat. A felügyelt társulatok együttes ártere 259 560 kát. hold, védőtöltéseik hossza 420 km, a csatornák hossza 649 km, a szivattyútelepek száma 3 volt. A Hivatal az említett folyókon létesült szabályozási művek, töltések építését, fejlesztését és karbantartását felügyelte, továbbá a térség mocsarainak lecsapolásával is foglalkozott. A kormány elrendelte a beregi Tisza-menti gátaknak az 1881. évi vízszint felett 0,50 méterrel való magasítását, mely munkálatok kivitelezését a Hivatalra bízta {Kész, 2011). 11. ábra Wallandt Ernő és Némethy János vásárosnaményi hivatalfőnökök, Hajós (Hirschfeld) Sámuel mérnök, valamint Puskás Rezső ideiglenes hivatalvezető 1880-ban a tokaji hivataltól Vásárosnaményba áthelyezett Némethy János m. kir. folyammérnök vette át a hivatalfőnöki teendőket. 1884-ben itt működött, Mangold János, Hirschfeld Sámuel (később Hajós Sámuelként a hidrometria magyar úttörője) és Nyárády László m. kir. mérnök (aki 1899-től a Szatmári M. Kir. Folyammémöki Hivatal vezetője lett) {Magyarország tiszti czim- és névtára, 1888). Némethy János hivatalfőnök vezetése alatt készültek el a Hivatalban az Ecsediláp lecsapolásának és a kapcsolódó folyók-patakok szabályozásának tervei, továbbá számos a Tisza felső szakaszára vonatkozó töltésfejlesztés műszaki dokumentációja. A Szatmármegyei Szamosbalparti vizek módosított szabályozási tervezetének műszaki leírása rögzíti, hogy a minisztérium az 1882. március hó 6-án 13.135 szám alatt kelt rendeletével bízta meg Hivatalt a tervezet elkészítésével. Kezdetben a tervezethez szükséges felvételeket készítette el: „... felvett a Szamoson Szatmáriéi a torkolatig 500 m-enként keresztszelvényeket, fixirozta ezen
