A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
4. SZEKCIÓ - A területi vízgazdálkodás időszerű feladatai - 21. Végső Viktor Árpád (FETIVIZIG): Nyilvántartó rendszer kidolgozása a FETIVIZIG által kezelt vízi létesítmények alapadatainak és műszaki állapotának nyomon követésére
Végső Viktor Nyilvántartó rendszer kidolgozása a FETIVIZIG által kezelt vízi létesítmények alapadatainak, és műszaki állapotának nyomon követésére Nyíregyháza 2018. március 1. Történeti áttekintés A nyilvántartó rendszer szükségességének megértéséhez elengedhetetlen, hogy röviden áttekintsük a Vízügyi Igazgatóságok, és a belvízrendezéshez kapcsolódó feladatok alakulását az elmúlt 150 évben. Gróf Széchenyi István szervezte meg a Tisza szabályozását, ami 1846 kezdődött meg, és a szabadságharc miatti megtorpanás után is számos nehézség akadályozta. Az árvízmentesítések, folyószabályozások azonban maguk után vonták a belvízproblémákat is, 1871- ben megszületett a XXXIX. törvénycikk a vízszabályozási társulatokról. Sorra alakultak a helyi értékek megóvása érdekében a vízszabályozó társulatok. Megkezdődött a belvízelvezető csatornák és műtárgyak építése. A társulatok kezdetben az államtól függetlenül tevékenykedtek, később azonban, az ármentesítő beavatkozások egységesítése és összekapcsolása érdekében, az állam fokozatosan közérdeknek tekintette a vizek kártétele elleni törekvéseket. Kvassay Jenő irányításával 1879-ben megalakult az Országos Kultúrmérnöki Hivatal. Ekkor még nagy ütemben folytak a nagy ármentesítő és lecsapolási munkák, amelyek indokolták, hogy e tevékenységet egységesen és törvényileg szabályozzák. 1886. január 1-jén életbe lépett az 1885. évi XXIII. törvénycikk, az első vízjogi törvény. A törvény életbe lépésével az Országos Kultúrmérnöki Hivatal feladatköre jelentősen megnövekedett, ezért sorban alakultak meg a területi kultúrmérnöki hivatalok. Önálló vízügyi ágazat még nem létezett. 1948. június 2-án, az államosítások szerves részeként, megtörtént a vízi szervezetek államosítása is. Az állam feladatává vált minden vízgazdálkodási tevékenység, megszűntek a vízi társulatok, megalakult az Országos Vízgazdálkodási Hivatal és területi szervei, a vízgazdálkodási körzetek és kirendeltségek. Az OVH által irányított vízügyi igazgatás a Földművelésügyi Minisztérium keretében működött, illetve annak felügyelete alá tartozott. Létrejött 11 minisztérium képviselőjéből az Országos Vízgazdálkodási Tanács is. 1951-ben újabb szervezeti változások, feladatsor megosztások történtek. A vízügyi feladatok megosztásra kerültek a Földművelésügyi, illetve a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium között. A területi szerveknél is különválasztották a feladatokat. All vízgazdálkodási körzet helyett létrehoztak 11 kultúrmérnöki és belvízrendező hivatalt, valamint a 12 árvízvédelmi és folyamszabályozási hivatalt. Az önálló vízügyi államigazgatás 1953. október 1.-én alakult meg, amellyel megkezdte működését az Országos Vízügyi Főigazgatóság és 11 vízügyi igazgatóság. Közöttük a Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság. Az OVF az igazgatóságok nevét 1959. július 6-i hatállyal természetföldrajzi területüket kifejező elnevezésre változtatta, így az Igazgatóságunk neve ettől kezdve napjainkig Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság. Az igazgatóságokon megalakultak a területi szervek, a szakaszmérnökségek is. Az egységes vízügyi igazgatás történetének első szakaszában 1957-ig, az állami vízügyi feladatok előtérbe helyezése volt a jellemző. Ekkor valamennyi vízügyi feladat és minden vízgazdálkodási igény kielégítése közvetlenül az államra hárult, mely a vízügyi szervezet, illetőleg a tanácsok vízügyi feladata volt. A társadalom részéről jelentkező követelmények és igények növekedésével azonban egyre világosabbá vált, hogy minden munkának az államra hárítása, akadálya a fejlesztéseknek. A vízügyi jogalkotás eleget téve e felismerésnek, bevezeti a helyi vízügyi feladatok költségáthárításának rendszerét, az érdekeltek részéről elvégzendő feladatok ellátásának társadalmasított formáját és létrehozza a vízgazdálkodási társulatokat.
