A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
4. SZEKCIÓ - A területi vízgazdálkodás időszerű feladatai - 21. Végső Viktor Árpád (FETIVIZIG): Nyilvántartó rendszer kidolgozása a FETIVIZIG által kezelt vízi létesítmények alapadatainak és műszaki állapotának nyomon követésére
Az egységes vízügyi szervezet kialakulásának szempontjából alapvetőnek kell tekintenünk az 1964. évi IV. Vízügyi törvény megalkotását, mert ezzel teljesedett be az önálló vízügyi államigazgatási ágazat kialakulása. Ettől kezdve ennek keretében valósult meg a vízgazdálkodási közfeladat és működött a vízügyi szervezet egészen 1995. évig. 1995-ben az Országgyűlés megalkotta a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. Törvényt. A következő években hatályba léptek a vízgazdálkodási törvényeire alapuló, a vízügyi ágazat működését szabályozó új kormányrendeletek, miniszteri rendeletek, és az 1964. évi vízügyi törvény hatályát vesztette. A rendszerváltozás óta az állam irányító szerepe megváltozott, a tisztán állami tulajdon lebontásra került, a tulajdonviszonyok átalakultak, az állami tulajdon mellett megjelent az önkormányzati tulajdon és a magántulajdon. Ennek megfelelően a vízgazdálkodási törvény két fő feladatcsoportot határoz meg: a közfeladatokat és az egyéni érdekűeket. A közfeladatokat az államnak és a helyi önkormányzatoknak kell ellátni. Az egyéni feladatok az ingatlan tulajdonosokra, a vízi létesítmények engedélyeseire hárulnak. A vízügyi szervezet közfeladatként ellátja az állam kizárólagos tulajdonában lévő vízi létesítmények fejlesztését, fenntartását, üzemeltetését, a kiépített árvíz- és belvízvédelmi műveken a vizek kártétele elleni védekezést, a hajóút fenntartását, üzemelést, a vízrajzi tevékenységet. A vízügyi ágazat munkáját különböző minisztériumok irányítása mellett végezte (FM, KVM, KHVM, KöViM). Az évek során a vízügyi ágazat többször átalakult, tevékenységét egy ideig a Vidékfejlesztési Minisztérium irányítása alatt végezte, jelenleg a Belügyminisztérium alá tartózik. A Vízügyi Igazgatóságok a Belügyminisztérium általános és az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakmai irányítása alatt álló, önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szervek. Az igazgatóságoknak törvények és kormányrendeletek határozzák meg a működésüket, feladataikat és kötelezettségeiket. A feladatok megfelelő szintű ellátásához elengedhetetlen, hogy pontos, naprakész információkkal rendelkezzünk a kezelésünkben lévő vizekről és vízi létesítményekről, illetve azok állapotáról. A belvízvédelmi művek állapotának, vízszállító képességének meghatározása, a jelenlegi gyakorlat szerint, az őszi védmű felülvizsgálat során történik. Az itt rögzített pillanatnyi helyzet jó átfogó képet ad a rendszer állapotáról, de egy azt követő tavaszi-nyári belvízvédekezés során már kevés gyakorlati jelentőséggel bír. Az őszi védmű felülvizsgálatok során az adatok, információk statikus formában kerülnek rögzítésre, jellemzően word és excel állományokban, amelyek a nyomtatott változatokkal együtt archiválásra kerülnek. így, egy vízi létesítményre, vagy területre vonatkozó elemzés, fejlesztési stratégia elkészítése hosszadalmas feladat, sok hibázási lehetőséggel. Ezért is merült fel az igény az igazgatóságon egy dinamikusan bővülő adatbázis létrehozására, amely megkönnyítené a jogszabályi feladatok hatékonyabb ellátását, de alkalmas a jelenlegi gyakorlat szerinti statikus jelentések elkészítésére is. 2. Előzmények 2.1. Korábbi megoldások, és azok hiányosságai A rendszerváltás előtt, de legfőbbképpen a számítógépek és mindenféle elektronikus eszköz térhódítása előtt, a nyilvántartás írógéppel megírt lapokból állt (7. ábra), amelyek a faliújságra kitűzve, vagy egy dossziéba gondosan lefűzve rögzítették a Vízügy kezelésében lévő létesítmények adatait. Ezeket, az évek óta ezzel dolgozó ügyintéző, mint a kőbe vésett szentírást, akár álmából felkeltve is tudta. Rendszerint ő is kijárt csatornákat, műtárgyakat felmérni. A kézzel rajzolt hossz-szelvényeket a helyszínen saját maga által rögzített adatokból általában az az ügyintéző készítette, akinek később ebből adatot kellett szolgáltatnia. így, ha valakinek adatra, információra volt szüksége, akkor az adatok jó részéhez személyes élmény kapcsolódott, volt helyismerete, akár azt is tudta merre, hogyan közelíthető meg egy létesítmény. Mint „Objektum gazda” ő felelt a változások átvezetésért, a nyilvántartás napra készen tartásáért. A rendszerváltás után, és a számítógépek, nyomtatók, másológépek megjelenése után azonban sok, addig nem is sejtett probléma nehezítette a pontos nyilvántartás vezetését. A létesítmények nyilvántartási adatai, az egyszerűség miatt a számítógépre költöztek, egy szöveges fájlba, majd táblázatkezelő programba. Illetve a könnyebb hozzáférhetőség érdekében az adatokat tartalmazó állomány, az ügyintéző számítógépe mellett, felkerült a központi szerver gépre is. 2/21
