A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)

1. SZEKCIÓ - Hidrológia - 8. Szabó János Adolf (HYDROInform Bt.): A hirtelen kialakuló árvizek (flash floods) előrejelezhetősége a DIWA-HFMS vízgazdálkodási üzemirányító rendszerben (esettanulmány bemutatása a Kapos felső vízgyűjtőjére) - 9. Szalai József (Országos Vízügyi Főigazgatóság): A 2017.05.23-i felhőszakadás Budapesten. Intenzitások, visszatérési idő és további kérdések

A „Vízállások”-„Vízrajzi Évkönyv’-sorozat legfontosabb paramétereit (tárgyév/időszak, sorszám, megjelenés éve, szerkesztő, adathordozó) az 1. táblázat tartalmazza. Ezeket a kiadványokat a Központi Vízrajzi Adattárban megvizsgálva megállapítható, hogy egyfajta lenyomatként őrzik annak a kornak a jellemzőit, amikor napvilágot láttak. A kezdeti időszak ebből a szempontból egységesnek tekinthető mind a kötetek tartalma, mind pedig megvalósítása szempontjából. Csak vízállás-adatokat tartalmaznak (1892-től csapadékadatokat is) a 28x38 cm-es befoglaló méretű, nyomtatott, keménytáblás, félvászon kötésű, cérnafűzött kötetek.

Részben formai, részben tartalmi változásként értékelhető, hogy a sorozat magjelenésének kezdeti időszakában, 1893-ban a VII. kötethez térképet is mellékeltek. A fekete-fehér kézzel rajzolt és feliratozott térképlapot betétlapként csatolták ehhez és a következő két a kötethez. Az állomáshálózat térképen történő bemutatása 1896-ban megszakadt s évtizedek múlva kezdődött újra.

Magyarország vízrajzi és meteorológiai állomáshálózatát bemutató térképek egyik legszebbike 1936-ban jelent meg. Az 1:7500000 méretarányú, színes, a

domborzatámyékolással, fokhálózattal ellátott, a fő és részvízgyűjtőket is bemutató térkép tartalmát német és francia nyelvű felirat is hirdeti. A 8. ábra ennek a térképnek egy részletét mutatja.

Az I. világháborút követő időszakban - részben az elmaradt kötetek kiadásának mielőbbi megoldása, részben pedig a rendelkezésre álló források - nem tették lehetővé a kiadás korábbi rendjének és színvonalának fenntartását, ezért az ország területvesztéséből következő állomásszám-csökkenés és a csapadékadatok közzétételének elmaradása a kötetek terjedelmének jelentős csökkenését eredményezte. További változtatás az 1930. évi kötet esetében befoglaló méretének változásában is követhető: a korábbi (cm-re kerekítve) 28x38 cm-es méretet felváltotta a 21x30 cm-es, azaz gyakorlatilag a jelenleg A4-esként ismert szabvány-papírméret. A kötetek szerkesztése 1995-ig az 1930-ban alkalmazni kezdett eljárást követte: a kötet anyagát írógéppel szerkesztették és állították elő, majd átadták nyomdai sokszorosításra.

A második világháború befejeződését követően néhány éves késéssel a hiányzó köteteket pótolták. Kialakították azt a tartalmi és formai szerkezetet, ami több évtizeden keresztül sajátos, egyedi jelleget kölcsönzött a kiadványnak. Az állomáshálózatot bemutató, vízfajtaként eltérő, többnyire 2-3 színnel nyomtatott térképlapokat előbb a kötetbe fűzték, később a kötet hátsó borítójára ragasztott zsebben helyezték el.

A Vízrajzi Évkönyv 1957-ben megjelent LX. kötetének a címlapja ismét díszesebb lett: a 70. évfordulóra emlékeztetett. (A kötet címlapját és tartalomjegyzékét az 9. és a 10. ábra mutatja.)

1992-ben a méret nem, de a szerkesztés módja változott: a szöveges részeket és a táblázatokat számítógéppel szerkesztették, a kötet kinyomtatott anyagát fekete-fehér sokszorosítás (fénymásolás) után kötésre átadták. (Az ezen az úton előállított kötetek többsége néhány színes oldalt is tartalmazott pl. a talajvízszintek tárgyévi alakulását oldalakon.) Ebben az évben a kötet kötése (puhatáblás, ragasztott) és színe (jellemzően világoskék, évenkénti szórással) is megváltozott.

Az 1996. évi adatokat tartalmazó Cl. kötet jelentős változást hozott: az adathordozók köre új elemmel bővült, ez a kötet optikai adathordozót, cd-t tartalmazott. (Ez a gyakorlat a 2005-ig folytatódott, a 2006. évi (CXI.) kötethez pedig dvd-t mellékeltek.) Az optikai adathordozó alkalmazása az 1990-es évek közepén még számos nehézség forrása volt. Húsz-4-