A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
11. szekció. HIDROLÓGIA - 6. Kondor Gergely (KDVVIZIG): Lézerszkennelés-Eredmények és tapasztalatok
Dr. Kovács Péter: A Római-part kisvízfolyásainak hidrológiai vizsgálata A vízmércék esetében sem túl ideális a helyzet, mivel felszíni vízrajzi állomás nincs sem az Aranyhegyi-, sem pedig a Barát-patak vízrendszerében. Ennek következtében nem lehetséges a Duna és a patakok vízjárásának, árvizeinek statisztikai összehasonlítása. A statisztikai jellegű vizsgálatok tekintetében így csak a hidrológiai analógia módszerére támaszkodhatunk, tehát egy szomszédos, hasonló tulajdonságokkal bíró vízgyűjtő adatainak segítségével következtethetünk a vizsgált vízgyűjtők paramétereire. Esetünkben ez a szomszédos terület a tanulmány tárgyát képezőktől északra elhelyezkedő Dera-patak 68 km kiterjedésű vízgyűjtőterülete lehet, mivel rajta Pomázon 2001. óta regisztráló műszerrel felszerelt, 2012. óta távjelzett vízmérce üzemel (004471). A Duna esetében a vízmércék szempontjából jobb a helyzet, mivel a vízállásokról három állomás adatai alapján is tájékozódhatunk a térségben. A számunkra legmegfelelőbb állomás az évtizedek óta üzemelő óbudai vízmérce (121025), amely 2007-től regisztráló, 2012-től távjelző műszerekkel működik (5. kép). Szükség esetén felhasználhatók a legközelebbi vízrajzi törzsállomás, a Szentendrei-Dunaág-Szentendre (001038) adatai, valamint nagyvízi időszakokban a budakalászi árvízi vízmérce (120326) adatai is igénybe vehetők. Felszín alatti állomások tekintetében a patakok vízgyűjtőin már valamivel jobb a helyzet. Az Aranyhegyi-patak vízgyűjtőterületén 9 db karsztvízszint észlelő állomást működtet a vízügyi igazgatóság, míg a Barát-patak vízgyűjtőjéről egy rétegvízkút és egy talajvízkút adatai állnak rendelkezésre. Lényeges azonban, hogy bár ezek az állomások alkalmasak lehetnek a vízgyűjtők karszt-, réteg- és talajvízviszonyainak jellemzésére, a Római partot érintő felszín alatt áramlási rendszerekről elhelyezkedésük miatt nem adnak megfelelő információt. Ahhoz mindenképp túlságosan távol esnek a Dunától, hogy annak vízszintváltozásai jelentős befolyást gyakorolnának az általuk észlelt felszín alatti víztípusok magasságára. A 4. ábra a KDVVIZIG által az érintett vízgyűjtőkön üzemeltetett teljes állomáshálózatot mutatja be és a továbbiakban a helyszínek azonosítására az állomások törzsszámaival jelöljük a mérőhelyeket. 3. kép: A KDWIZJG óbudai vízmércéje (121025) a Duna jobb partján az Északi vasúti hídnál 9
