A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)

1. szekció. VÍZGYŰJTŐGAZDÁLKODÁS - 9. Mészárosné Bunász Nikolett (KÖTIVIZIG): A Duna-Tisza közi homokhátság KÖTIVIZIG működési területére eső részének vízkészlet-gazdálkodási jellemzése

nyugalmi szintek a fedő -5-10 m-es értékeivel szemben), ezért elvi lehetőség nyílna a kevésbé védett felszínhez közeli homokok felőli leszivárgásra.

A felső-pleisztocénben az Északi-középhegység gyors kiemelkedésnek indult, így az onnan érkező folyók hordalékszállító energiája jelentősen megnőtt. Az Alföld északi peremvidékén jelentős hordalékkúpok alakultak ki, ebből azonban a vizsgált térségben gyakorlatilag szinte semmi nem észlelhető. Igaz ez a Törtei - Tiszavárkony vonaltól észak-keletre eső, félig már „Jászsági” típusúnak nevezhető területsávra is, ahol csak néha jelenik meg egy-egy - akár kúttelepítésre is alkalmas - homokréteg (pl: Tószeg, Szolnok aljzatában). Egészen más a helyzet a Nyársapát - Kocsér - Tiszakécske vonaltól dél-nyugatra, ahol szinte a teljes összlet homokrétegek sorából áll, bár természetesen ezeket nem az északi peremvidék folyói szállították ide.

Az eddigi vizsgálatok tanúsága szerint itt a hátságon mind a négy felső-pleisztocén kori nagy süllyedési fázisban a Duna áradásainak homokanyaga borította el a tájat (zömmel szürke színű rétegek), de Lászlófalva (Szentkirály) - Lakitelek felé már az eolikus áthalmozás gyakorisága is feltételezhető. (Száraz térszínre utaló faunaanyagok kerültek elő némely fúrásból.) A Pilis - Lászlófalva közötti területen az egyes aprószemcsés homokrétegeket csak vékony, 2-3 m-es iszapos agyagrétegek választják el egymástól, ezért mint ivóvíz bázis, ez a rétegsorozat igen sérülékenynek tűnik. Szerencsére az ilyen „szendvics” típusú rétegszerkezetekre az a jellemző, hogy a felső néhány méterben levő talajvíztartó alá - normál körülmények között - aligha jut le bármilyen szennyeződés, hiszen az oldal irányú szivárgási lehetőségek lényegesen kedvezőbbek, mint a vertikálisak, ezért a felszín felől beszivárgó idegen anyagok többsége is a talajvíz áramlásának irányában vándorol tovább, csekély sebességgel. Más a helyzet akkor, ha nem a természetes állapotot vizsgáljuk, hanem egy olyan helyzetet, melyet erőteljes víztermelés befolyásol. Dánszentmiklós térségében például feljegyezték, hogy az 1960- as évek végén a 20 - 45 m-es öntöző csőkútcsoportok tömeges beüzemelése után a külterületi, 1-1,5 m-es vízmélységű tavak rövid idő alatt kiszáradtak, ami mégis csak a vertikális kapcsolatok meglétére utalhat. Mindenesetre ez a fajta kapcsolat csak hosszabb idő alatt hathat, hiszen pl. a csemői távlati vízbázis kútcsoportjainak

5