A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 22. Dr. Nováky Béla (nyugdíjas): A vízvisszatartás vízháztartási adottságai síkvidéki száraz éghajlatú területeken
- A havi csapadék a térségben vagy ahhoz közeli Kőtelek és Nagykörű csapadékmérő állomások mért adatainak számtani középértékét használva.- A potenciális párolgás havi értékeinek számítása a többé-kevésbé megbízhatónak tekintett, a Magyarország Nemzeti Atlaszában (1989) közölt sokévi átlagos értékéből indult ki, majd bontotta le havi értékekre a havi és évi hőmérsékleti középértékek négyzetének arányában a PEij = kijkijPEátiag képlettel számolva, ahol k = (Tij)2/Tátlag)2, és k} a hónaptól függő korrekciós tényező. A hőmérsékleti adatokat a vizsgált térséghez közeli Szolnok meteorológiai állomás biztosította.- A tényleges területi párolgás átlagos évi értékét a Magyarország Nemzeti Atlaszának (1989) térképe adta, a havi értékek számítása a Szesztcty (1956) által kidolgozott párolgási segédletek alapján történt.- A havi elfolyás becslése a nagykörűi medence lefolyás viszonyaira analógnak tekinthető sajfoki vízgyűjtő alapján történt. A sajfoki belvízi vízgyűjtő 894 km2, talajai agyagos réti szolonyecek, éghajlati adottságai hasonlóak a vizsgált nagykörűi medence éghajlatához. A sajfoki medencében rendelkezésre állt az 1921-1958. évekre rekonstruált lefolyási adatsor (VITUKI 1972). A sajfoki lefolyásra végzett vizsgálat szerint a lefolyási tényező meglehetős szoros összefüggésben van a csapadékkal: csapadékosabb években értéke 5-6% körüli, szélsőségesen eléri a 8%-ot, szárazabb években értéke csupán 1-1,5% körüli. A nagykörűi medence havi lefolyási (R) adatsorának becslése az 1979-1998. évekre a R = aP képlettel történt, ahol P a Nagykörű és Kőtelek csapadékából számított területi átlag, a a lefolyási tényező, amit havonként differenciáltan a sajfoki vízgyűjtő analógiája alapján lett felvéve. A vízháztartási mérleg átlagos havi összetevőit a 2. táblázat foglalja össze. 2. táblázat A nagykörűi medence vízháztartási összetevői havi bontásban I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII P 29 23 30 40 56 54 43 46 48 36 47 35 PÉT 1 5 23 62 116 144 170 148 97 51 16 7 ET 1 5 11 47 80 89 90 69 49 25 10 7 R 1 2 5 2 1 1 0 0 0 0 1 1 AW 27 16 14-9-25-36-47-23-1 11 37 28 SAW 11 48 73 SAW 100 116 130 121 96 60 13-10-11 A Tisza-völgy egészére jellemző vízháztartási adottságaihoz hasonlóan a nagykörűi medencében is jellemző az éven belüli két vízháztartási időszak: X-III hónapok közötti időszakban a felhalmozódás, aminek következtében március végén 130 mm csapadék tárolódik, és ez a kiürülési időszakban fogyasztódik el. Az október-március között lehulló csapadék 200 mm-ből 130 mm (65%) tárolódik, 59 mm (30%) elpárolog, 9 mm (4-5%) ad lefolyást sokévi átlagban. A vízháztartás ilyen szerkezete jól illeszkedik a Tisza-völgy és azon belül a síkvidéki térségek vízháztartási szerkezetéhez. A szerkezetből az sejlik ki, hogy a tárolt víz lényeges növelésére alig van lehetőség. Sokévi átlagban a felhalmozódási időszak 9 mm-nyi lefolyásának vízvisszatartására van elvi lehetőség, ami a 130 mm természetes úton visszatartott és tárolt vizet mintegy 6-7 %-kal növelheti. A vízvisszatartásra felszíni tározótér kialakítására a legkedvezőbb feltételt - térképi vizsgálatok alapján - az egykori Sulymosi-tó adja, ahol a terepmélyedések, mélyvonulatok elgátolásával nagyjából 1-1,2 km2 felületű, legfeljebb 0,5-1,2 m mélységű tározótér alakítható
