A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 22. Dr. Nováky Béla (nyugdíjas): A vízvisszatartás vízháztartási adottságai síkvidéki száraz éghajlatú területeken
ki. A tározótérhez a térképi lehatárolás szerint 14 km vízgyűjtő tartozik, ahonnan a lefolyás természetes úton a tározóban összegyűjthető. A tározás lehetőségeiről és korlátáiról a havi vízforgalom 1979-1998. évekre elvégzett havi léptékű szimulációs vizsgálat alapján lehet tájékozódni. A tározó számítás a következő feltételeket vette figyelembe. A tározó induló állapota telített, induló szintje 1000 mm, túlfolyással nem számol, azaz feltételezi, hogy a tározóhoz érkező víz 1000 mm felett is betározható. A tározóba érkező víz kizárólag párolgással távozik. Ennek megfelelően a tározó havi vízmérlege a AH,, = Pij + Rij - PEij (3) egyenlettel írható le, ahol Pij, Rij, és PEij az adott hónap csapadéka, hozzáfolyása és vízfelületi párolgása, az R;j vízfelületre való számításánál a tároló vízgyűjtője és a tároló felület arányát figyelembe véve. AHy a tároló vízszintjének havi változása. Az átszámításnál a tófelület (vizes élőhely) változásával nem számoltunk. A tározó telítettség időbeli változása számítható üres tározóból való kiindulás feltételezésével is. A két tározótelítettségből indulva számított tározóállapot egy idő után azonosan alakul, a tározó mintegy felfelejti, honnan indult. 8. ábra A Sulymos-lapos tározó telítettségi állapotának alakulása A tározó teltsége időbeli alakulásában jól kivehetők a vízháztartási időszakok. Az is látható, hogy a természetes, csupán a csapadékból és hozzáfolyásból álló természetes víztáplálás és vízkiadás esetén a kezdetben telt tározó vízszintje viszonylag gyorsan, 4-5 év alatt erősen lecsökken, a tároló vízszintje legnagyobb értékük idején is alig haladja meg a 20-40 cm-t, ami nyilvánvalóan nem elégséges a vizes élőhely funkcióra. Üres tározóból indulva a tározó a szükséges szintre nem töltődik fel. A nagy vízszabályozás előtt a tó fenntartását az időközi tiszai elöntések pótolták, és tartották fenn a tóállapotot. A helyi vizek minden bizonnyal nem elegendőek. A vizes élőhely fenntartása az adott feltételekkel helyi vizekből származó vízpótlással nem lehetséges, a vízpótlásra egyik lehetőség a J.III-2.3.1.sz. jászsági öntözőcsatoma. Összefoglalás- A Tisza-medence évi vízháztartásában két jellemző időszak, a felhalmozódási és kiürülési időszak különíthető el. A két időszak vízháztartásának szerkezete a hegyvidéki vízgyűjtőktől a medence belső síkvidéki térségei felé tartva az évi csapadékkal összefüggő rendezett változást mutatja.
