A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 17. Dr. Kozák Péter (ATIVIZIG): Területi vízgazdálkodás időszerű kérdései
tapasztalatok tükrében ezen eljárások pontosításra, kiegészítésre kerültek. A hazai gyakorlatban kidolgozott országos hatályú előírássá, szabvánnyá legutóbb 1988-ban készült méretezési előírás a belvízrendszerek hidrológiai méretezésére MI-10-451-1988 nyilvántartási számon. A méterezési előírás 10%-os előfordulási valószínűségű belvízhozam elvezetését rögzítette. A belvizet meghatározó tényezők sokaságát jellemzően nomogrammok alkalmazásával vette figyelembe. Az előírás széles körűen került alkalmazásra. 1.2. A természeti környezeti elemek mértezési eljárásokban történő helytelen figyelembe vételének következményei A gyakorlati tapasztalatok és a méretezési eljárásokhoz felhasználható eszközök napjainkra lehetővé tették azt, hogy olyan természeti környezeti elemeket, melyeket a korábbi eljárások csak statikusan -átlagértékkel- vettek figyelembe, dinamikusan építsék a méretezési eljárásokba. A talajvíz és annak dinamikus változása alapvetően képes befolyásolni a vízelvezető hálózat működését. Azokon a területeken ahol időszakosan magas vízállások jelentkeznek, talajvízszint szabályozó létesítmények nélkül nem lehetséges a többletvizek kezelése. A talajvíz változásának megfelelő módon történő beépülése a méretezési eljárásokba nélkülözhetetlen a helyes méretezési gyakorlat kialakítása szempontjából. A természeti környezet feltételek közül a talajvíz, illetve annak lokális/regionális áramlási rezsiméi kiemelt jelentőségűek. A természeti környezeti elemek közül a csapadék tevékenység dinamizmusának megváltozása is olyan szempont a méretezési gyakorlatban amelyet korábban csak korlátozott mértékben tudtak figyelembe venni. Napjainkra már nem kérdéses, hogy a közép és hosszú távú tervezési gyakorlatban foglalkozni kell az éghajlati szélsőségek figyelembe vételével, hiszen a csapadék éven belüli és sokszor területi előfordulása jelentősen eltér a több évtizedes „átlagértékektől”. A síkvidéki vízrendszerek működésének eredményessége nem függetleníthető sem a felszíni, sem pedig a felszín alatti adottságoktól. A felszín alatt a talaj fizikai és kémia állapota alapvetően meghatározza vízgazdálkodási tulajdonságait. A talaj elsődleges vízgazdálkodási szerepe a talaj tározó képességében nyilvánul meg. Ezen tulajdonsága révén egyrészt a vízbő időszakokban készleteket tud megőrizni, így csökkenti a felszíni elöntésekben megjelenő víztömeget, míg vízhiányos időszakokban a talajban tározott vízmennyiségből lehetőség nyílik a vízhiány mértékének mérséklésére. A tározási kapacitás azonban csak megfelelő agrotechnikai eljárások alkalmazásával őrizhető meg. (Megfelelő talajművelési eljárásokkal akár több mint 100 mm-nyi csapadéknak megfelelő vízmennyiséget is képesek átlagos adottságú talajok tározni.) Amennyiben ezen eljárások nem kerülnek alkalmazásra, úgy fokozatosan romlanak a vízgazdálkodási tulajdonságok, csökkennek a tározható vízmennyiségek. Számos mintaterületi vizsgálat megállapította, hogy megváltozott területhasználati gyakorlat -kis táblás művelés- következtében az alkalmazott agrotechnikai eljárások nem biztosítják a talaj tározás megfelelő szintű fenntartását, így jelentősen megnövekedett ezen területek belvízi veszélyeztetettsége. Mindenféleképpen felülvizsgálatra szorul, hogy mi okozta az agrotechnika ilyen jellegű degradálódását és milyen eszközökkel lehet javítani. A méretezési eljárások alapfeltételezése az volt, hogy az összegyülekezés eredményeként összegyülekezett vízmennyiséget különböző paraméterek alapján meghatározott idő alatt vezessék a rendszerek. A mértezésbe nem került beépítésre a belvízi elöntésekkel kapcsolatos vizsgálatok azon része amely a belvizet csökkentő tényezők hatásait számszerűsítette. Ennek oka elsődlegesen abban keresendő, hogy a témával kapcsolatos korábbi kutatások ezen
