A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 17. Dr. Kozák Péter (ATIVIZIG): Területi vízgazdálkodás időszerű kérdései
A területi vízgazdálkodás időszerű kérdései Dr. Kozák Péter Ph D. Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság A síkvidéki vízrendszerek működésének hatékonysága mindig az „érdeklődés” középpontjában állt. Az elvárás -a vízkárelhárítási infrastruktúra többi eleméhez igazodva- a belvízi elöntések megelőzése, illetve a már kialakult elöntések mielőbbi megszüntetése. Ezen elvárással azonban (soha) nem voltak összhangban a rendszerek tervezését meghatározó műszaki irányelvek, előírások. Az érintett gazdálkodók, lakosok elöntésekkel szembeni toleranciája belvízi eseményről eseményre egyre kisebb. Ugyanakkor a belvíz elvezető rendszerek működésének objektív felülvizsgálata a rendszerváltás óta (26 éve!!!) nem történt meg. Az eltelt idő alatt sok minden megváltozott -többek között az elöntésekkel érintett területek tulajdonosi struktúrája is- és napjainkra eljutottunk arra a pontra, hogy már az éghajlat változás következményeit is figyelembe kell(ene) venni a vízrendszerek üzemeltetése során. Felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges hatékonyan ezen rendszerekkel megelőzni, csökkenteni az elöntések okozta károkat, amikor rendszerek szinte valamennyi tervezési paramétere jelentős mértékben megváltozott. Napjaink egyik legnagyobb kihívása az Európai Parlament és a Tanács 2007/60 EK Árvízi Irányelvében meghatározott feladatok végrehajtása. Egykori kiváló kollégánk, Tóth Sándor jóvoltából az eredetileg árvízi kérdésekkel foglalkozni szándékozó irányelv kibővítésre került a belvíz kezelésével (is). Ezen feladat végrehajtása során történelmi lehetőség (kényszer) adódik arra, hogy az elmúlt 26 évben bekövetkezett antropogén és természeti környezetben bekövetkezett változásokat figyelembe véve értékeljük újra a belvizek hazai kezelésének gyakorlatát, illetve -amennyiben szükséges- alakítsuk át azt. Dolgozatomban a vizsgálatok lehetséges irányait foglalom össze és fogalmazok meg javaslatot a vízrendszerek üzemelésének átalakítására. 1. A síkvidéki vízrendszerek mértezésének, kialakításának és üzemeltetésének jelenlegi gyakorlata 1.1. A síkvidéki vízrendszerek méretezésének jelenlegi gyakorlata A vízrendszerek kialakításával kapcsolatosan a hidrológiai és a hidraulikai méretezési eljárások során meghatározott eljárások kerültek alkalmazásra, lehetőleg illeszkedve az érintett terület felszíni morfológiai adottságaihoz. Az összegyülekező belvíz mennyiségének meghatározásával a hazai szakirodalom széleskörűen foglalkozott azonban - ugyanúgy mint a belvíz fogalmának meghatározása során tapasztalható Kozák 2006. - ezen módszerek jellemzően csak egy meghatározott megközelítés esetén értelmezhetők. A szakirodalomban található elterjedt módszerek -a teljesség igénye nélkül- Várady 2007. alapján az alábbiak: • Becslés módszer, • Összegyülekezési elméleten alapuló módszer, • Gazdaságossági módszer, • Vízháztartási módszer, • Minta öblözetek mért adatain alapuló módszer, • Belvízi tájegységek mért adatain alapuló módszer, • VIZITERV által kidolgozott Tapasztalati módszer. Habár a fentiekben megnevezett módszerek az 1960-1970 közötti időszakban került kidolgozásra, mégis azok a ’80-as évekig a tervezési gyakorlat szerves részét képezték. A
