A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 15. Kósáné Bódi Mária (ATIVIZIG): Maros-völgy vízgazdálkodása a mezőgazdasági öntözés szemszögéből
Maros-völgy vízgazdálkodása a mezőgazdasági öntözés szemszögéből Összeállította: Kósáné Bódi Mária VIZSGÁLT TERÜLET FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉSE A Maros vízgyűjtője a Kel éti-Kárpátok belső vonulataira, az Erdélyi-medencére, az Erdélyi - érchegységre, a Zarándi-hegységre, illetve az Alföld hordáiékkúpi és síksági szakaszára terjed ki. A kb. 30000 km kiterjedésű vízgyűjtő a Tisza legnagyobb méretű részvízgyűjtője, melyből azonban mindössze 2100 km2 (7%) esik Magyarország területére. A vizsgálati terület, amely a Maros hordalékkúpjának az ATIVIZIG működési területére eső részéből és az Alsó-Tisza vidék bal parti területének Mártélytól délre eső területeiből tevődik össze, ami - kis eltérésekkel - a 11.03, 11.06 és 11.07 számú vízgyűjtő-gazdálkodási alegységekkel esik egybe. ÖNTÖZÉS TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE A csapadék időben és térben egyenlőtlen eloszlása miatt Magyarországon 100 évből 28 év várhatóan aszályos. Az aszály a vizsgálati területet is sújtja, mivel ezen a területen a párolgás gyakran meghaladja a csapadék mennyiségét (éghajlati vízhiány). Az alegység területén éghajlati víztöbblet nem jellemző, az éghajlati vízhiány 250 mm/év feletti, a déli területeken a 350 mm/év vízhiány értéket is meghaladja Ezt az időszakosan ismétlődő természeti jelenséget - amely az érintett területen az élővilág, a mezőgazdaság, és ezeken keresztül a társadalom számára is nagymértékű és tartós vízhiányt jelent- az éghajlat változása várhatóan súlyosbítja. A XIX. század közepét követő beavatkozások, az árterek és vízjárta területek visszaszorítása, a tájhasználat megváltozása következtében az aszály mértéke területében és időtartamában is növekedett. A vizsgált területen alapvetően mezőgazdasági jellegű tevékenységet végeznek. Földrajzi helyzeténél fogva az öntözés elengedhetetlen, mivel az átlagos csapadék a termeléshez nem elegendő, a megfelelő tápanyag-gazdálkodáshoz is több vízre van szükség. Öntözéses mezőgazdasági művelést csak közvetlenül a délen húzódó víztestek (Maros, ill. a vízpótlással érintett területek) mentén találunk, a terület jelentősebb részén öntözés nélkül gazdálkodnak. A mezőgazdasági területek öntözésének gondolata 150 éves múltra tekint vissza. Kezdetben a Maros-közeli jó termőképességű területek öntözését valósították meg, majd a kiépült csatornák fokozatos bővítésével egyre nagyobb területek váltak öntözhetővé. Az 1800-as évek végén a romániai Aradon megvalósult, marosi vízkészletre alapozott fejlesztéssel lehetővé vált a Királyhegyesi-Száraz-éren a magyar oldal vízpótlása: Mezőhegyes térségében öntözésre alapuló fejlett mezőgazdasági termelés jött létre, valamint az azóta megszűnt Mezőhegyesi Cukorgyár ipari vízellátása is ebből a vízpótlásból valósult meg. Öntözési időszakban jelentős vízátvezetés valósul meg Romániából az Ier vízrendszeréből, az átvezetett vízkészlet a Battonya-Dombegyház-Mezőhegyes és térségében jelentkező mezőgazdasági vízigények kielégítésében játszik jelentős szerepet öntözési időszakban. 1. oldal
