A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)
2. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 36. Szakó Gábor (FETIVIZIG): Árapasztási célú tározási lehetőségek vizsgálata a Tisza-Szamos-Túrközi öblözetben
- Túr-belvíz felső és Sáréger, 229 km Túr-belvíz alsó 209 km2 2 Szamossályi árapasztó és Tótfalusi (I. sz.) övcsatorna 87 km A rendszer működtetése - igazodva a mindenkori ár-és belvízhelyzethez - alapvetően három helyzettel jellemezhető:- Amikor a belvízzel együtt nem vonul le árhullám, és a torkolati zsilipek zárására nem kerül sor, a rendszer ugyanúgy működik, mint „békeidőben”: nincs szükség belvízkormányzásra, a főcsatornák fogadják és a befogadókba vezetik a belvizeket.- Kisebb árhullámok idején - amikor Olcsvaapátinál az árvízszint 650 cm alatt marad - a belvízlevezetés szintén nem igényel különösebb belvízkormányzást, az üzemelés gyakor-latilag a békeidőnek felel meg. Az előrejelzések ma már kellő pontossággal és bizton-sággal jelzik előre ezt a helyzetet.- Nagy árhullámok esetén - amikor a torkolati zsilipek egyidejűleg, vagy közel egy időben tartósan és magas árvízszinttel együtt kerülnek lezárásra - különös jelentősége van az árvízi előrejelzésnek. Az előrejelzés mutatja meg, hogy melyik öblözetben mikor várható a torkolati zsilipek zárása, majd nyitása. A vízkormányzás az egyes öblözetek között ezen előrejelzés szerint történik úgy, hogy a belvizek a legkevésbé terhelt és leghamarabb mentesíthető öblözeteket terheljék. Ilyenkor kell a zárógát mögötti területeken visszatartani a belvizeket úgy, hogy az a román területen kárt ne okozzon. A terület árvíz veszélyeztetettsége is igen nagy. Úgy a Tisza, mint a Szamos illetve a Túr irányából érhetik árvízelöntések, amire az elmúlt évtizedekben több alkalommal is volt példa, (1970). A belvízrendszerben jellemzőek a téli-tavaszi valamint a nyári belvizek. A téli-tavaszi belvizek közül az 1967, 1979, és az 1999 éviek emelhetők ki. 2 2,3 Természetvédelmi, ökológiai sajátosságok Általános természeti adottságok A Szatmár-beregi térségben, részben már a gátak közé szorítva - még fellelhetők a hajdan nagy kiterjedésű ártéri síkságok jellemző növénytársulásai. A rendszeresen vízjárta területeken nyomon követhetők a medrek, hullámterek legfiatalabb térszínére jellemző szukcesszió sorozatok. A víz menti finom iszapon először a törpeszittyós társulások jelennek meg. Ezek a nagyobb folyó-holtmedrek finom-iszapos partjain is megtalálhatók. Az élőhely szárazodásával vízmelléki gyomtársulások alakulnak ki, amelyet bokorfüzes majd puhafaligeterdő válthat fel. Ezeknek a keményfás ligeterdő a zárótársulása. A korábbi magasabb ártéri szintek jellemzően a pangóvizes szukcesszió térszínei. A legrégebbi (pleisztocén végi, korai holocén) folyóholtmedrek feltöltődési folyamata már eljutott a keményfás ligeterdők stádiumáig. A fiatalabb holt-medrekre az égeres láperdő jellemző, míg a legújabbak csupán a fűzláp állapotig juthattak el. Ha a magasabb térszíneken a pangóvizes jelleg már nem érvényesül, megszűnik vagy egészen rövid, csapadékos időszakokra korlátozódik a vízborítottság, akkor a folyamat elérhet a területre jellemző klímazonális társulásig. Ez itt a síkvidéki gyertyános-kocsányos tölgyes.
