A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)

9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 21. Dr. Szlávik Lajos (EJF): A vízszabályozási munkák szülöttje: a Túr folyó

A települést - Túr néven - 1142-ben említették először okiratban, s 1181-ből származik a következő írott adat. A 13. században említik ismét, az Ond törzs Szente-Mágócs nemzetség birtokaként. Az ismét benépesült település a nemzetség Istvánka nevű fiáról kapta az Isthfandi (Istvánkáé), ma Istvándi formában használt nevet. Ekkor a cégényi monostor területéhez tartozott a település, melyet hatalmas erdőség fogott közre. 1315-ben a Kölesei család birtoka volt, de Károly Róbert király hűtlenség miatt elkobozta. 1344-ben Nagy Lajos király visszaadta a Kölcseieknek a hűtlenség miatt elkobzott Istvándit. Ettől kezdve a Szente-Mágócs nemzetség leszármazottai, a vérrokon Kölcsey és Kende családok voltak fő birtokosai. A település 1908-ban változtatta át nevét Istvándiról a mai Túristvándira.

A Kende család Túristvándiban élő leszármazottja Kende Zsigmond (1853-1932) császárikirályi kamarás, felsőházi tag, IV. Károly koronázása idején kapott bárói rangot. 1914-ben Szatmárnémetiben őt választották meg a Tisza-Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat első elnökének. Jelentős szerepe volt a Túr-szabályozással kapcsolatos vízrendezési munkák megvalósításában (ezekről a Túr torkolati bukó ismertetése kapcsán szólunk). Érdemei elismeréséül 1929-ben róla nevezték el a Túr Tiszába vezetett új medrét Báró Kende Zsigmond csatornának.

A Túristvándi Vízimalom

Istvándiban vízimalmot is említ a korabeli levéltári anyag egyik 1315. évi adata: Kölcsey Dénes öt fiának osztozkodásakor megbecsült vagyontárgyként szerepel számos oklevélben. A jelenlegihez hasonló, másik malomra vonatkoznak ezek az oklevelek. Valószínű, hogy 1344-ben, amikor egy királyi megerősítő okmány említi, a vízimalom a jelenlegi állapotához hasonló lehetett, a középkori metszetek szerint. Egy 1752-ből, Mária Terézia idejéből származó levél adataiból ismert, hogy a ma is meglévő vízimalmot a 18. században alakították át jelenlegi formájára; feltehető, hogy az előbbi helyén három malomkerékkel működött; a három őrlőkőből kettővel lisztet készítettek, eggyel pedig daráltak.

1899-ben felújították a vízimalmot: kicserélték a korhadt faoszlopokat (ágasokat) és a talpfákat (süveggerendákat), s dinamót szereltek fel a belső világításhoz, amit ugyancsak víz hajtott. A korábbi fazsindely helyett eternit-palával fedték be malomépületet, majd 1963-ban ismét fazsindelyre cserélték.

8