A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
1. szekció - 7. Lovas Attila - Horváth Béla - Virágné Kőházi-Kiss Edit (KÖTIVIZIG): A Közép-Tisza vidék, a Jászság és a Nagykunság vízkészlet-hasznosítási stratégiája
bevonásával, a társulatokkal együttműködve e vízpótló útvonalakat éppen a szükséges időszakokban rendbe tettük és gyakorlatilag a holtágak vízpótlását folyamatosan tudtuk biztosítani. Ahol nincs kiépített gravitációs vízbevezetési útvonal (Szajoli, Tiszaugi, Gyova- Mámai, Tiszakécskei Holt-Tisza), ott merültek fel súlyosabb problémák (rendkívül alacsony vízszintek alakultak a párolgási, szivárgási veszteségek miatt). Egy helyen tudtunk beavatkozni, Szajolnál, ahol az önkormányzat megrendelésére szivattyús vízpótlást hajtottunk végre. Mivel ott már a holtág vízszintje jelentősen az ökológiai szint alá csökkent, igen komoly emelő magassággal, egyedi úszóműre szerelt szivattyúkkal kellett vizet bejuttatni. A vízrendezési főművek - melyek alapvető funkciójukat tekintve nem erre lettek kitalálva - az uniós pályázatok során történt átalakítás eredményeként közel 1,5 millió köbméter dinamikus vízvisszatartást is lehetővé tettek (amikor lehetőség nyílt rá, akkor visszapótoltuk a vízkészleteket). Az összes tározott vízmennyiséggel összehasonlítva ez mindössze 1%, de, ha egy 1,5 millió köbméteres tározóteret szeretnénk létrehozni, és annak hasznosítására még csatornarendszert is, az olyan nagyságrendű beruházást igényelne, amire a forrásokat nagy valószínűséggel igen nehéz lenne a közeljövőben előteremteni. Az összes maximális betározott dinamikus vízkészletünk 201,1 millió m3 (2012.07.30.) volt, amihez hozzá tudtunk nyúlni, amikor pedig folyamatosan csökkent, akkor jutott el a minimális 154,0 millió m3 értékre (2012. 09. 18.). Vízkészletünk a két szélső érték között ingadozott. A csökkenés csak augusztus 20-a táján következett be, tehát már a turizmusra sem gyakorolt jelentős hatást (a horgászok meg még talán örültek is a vízmozgásnak). Nagyon jó együttműködést alakítottunk ki a Tiszai Vízierőművek (Tiszalök, Kisköre) üzemeltetőivel, már korábban, amikor folyamatosan csökkent a vízszint, kezdeményeztük az úgynevezett zsinórüzemet. A Tiszai Vízierőművek csúcsra járnak bizonyos vízmozgási határok között, de tavaly kezdeményeztük ezt a zsinórüzemet, ami azt jelentette, hogy az érkező vízhozamot gyakorlatilag beavatkozás nélkül tovább kellett engedniük. Az erőmű egy olyan vízkormányzást hajtott végre, ami nem szokványos a vízierőművek üzemeltetésének gyakorlatában, tehát alvízre kormányoztak. Az érkező vízhozam függvényében, és annak érdekében Szolnoknál ne menjünk a legkisebb vízszint alá, mi mindig meghatároztuk, hogy milyen lépcsőben és hogyan, milyen szintet tartson az alvízen. 5 cm-es lépcsőket mentek le és azt tartották is. 2.3 A vízhiány-kárelhárítás végrehajtása 2012-ben A normál időszakra történő felkészülést megelőző intézkedési terv segíti, míg a vízhiányos időszakokban ezt operatív, azonnal végrehajtandó intézkedési tervcsomag egészíti ki. A védekezésre való felkészülést és a védekezést igazgatóságon belül kialakított aszályhelyzetelőrejelzés és országos hidrometeorológiai prognózisok támogatják. A 2012-es vízhiányos évben végrehajtott legfontosabb intézkedések a következők voltak: • A hidrometeorológiai előrejelzéseink alapján a szélsőséges éghajlati és vízjárási körülményekre számítva és felkészülve már év elején a korábbi években elindított és megvalósult regionális operatív programok fejlesztéseként kiépült tározási, vízvisszatartási lehetőségekkel éltünk, megőrizve ezzel a területen rendelkezésre álló csapadék- és belvizeket. • A legjelentősebb kapacitást jelentő Tisza-tó vízszintjének +15 cm-rel való megemelésével jelentős (15 millió m3) vizet tároztunk be. Ezt tovább növeltük a Nagykunsági-főcsatorna maximális vízszint +20 cm-es emelésével. A Nagykunságifőcsatorna vízszintemelését 2012. július 17-től 2012. augusztus 03-ig végeztük III. fokú környezeti kárelhárítási készültség keretében. 15
