A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
5. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 9. Kása Melinda - Bukodi Csaba (KDVVIZIG): Társulati kezelésű művek fenntartásának nehézségei és tapasztalatai a KDV-VIZIG működési területén a XXI. század küszöbén - 10. Dr. Kozák Péter (ATIVIZIG): Belvizek kezelésének lehetőségei az Alsó-tiszai vízgyűjtőkön a 2010/11 és a 2013. évi belvizek tapasztalatai alapján
víztömegben. Ezen irányok a párolgás és a beszivárgás lévén valósulhatnak meg. A párolgás intenzitásának növelését a hőmérséklet növekedése képes eredményezni. A vertikális elvezetési irányok másik összetevője a beszivárgás. A beszivárgás szempontjából a talajfagy elhelyezkedésének mélysége, illetve a talaj potenciális térfogata a meghatározó. 4. Talaj potenciális tározási térfogata A talaj potenciális tározási térfogatát az Igazgatóság működési területén az alábbiak alapján határozhatjuk meg. Az elemzések során csak a statikus állapotok vizsgálatára nyílt lehetőség. A felszíni vizek, mint potenciális terhelések által igénybe vehető térfogat meghatározásához kiindulásként 2,5 m-es vastagságú közeget vettünk figyelembe. Mivel a víz befogadására alkalmas felszíni közeg vastagsága, illetve annak porozitása alapján meghatározható a potenciális (maximális) tározási térfogat (Vtaiaj bruttó pot). Várallyay (2005) alapján a talaj teljes vízkapacitása nagymértékben, és gyorsan változhat az agrotechnika és egyéb beavatkozások hatására ezért célszerű egy átlagos értéket figyelembe kell venni amely a szerző ajánlásaként 50% (cagro). Ez alapján a teljes tározása potenciálisan igénybe vehető térfogat 10,6 km3-re adódik. Ebből levonásra került a folyók hullámterei, a csatornák menti területek (50 m-es szélességben), települések és az állóvizek által lefedett területek alatti térfogatrészt (Vf0iyó hullámtér + Vcsatorna + Vtelepülés + Váiióviz), amely 643 km2 területre adódott. Ezáltal 7869 km2- nyi terület állt elméletileg rendelkezésre a belvizek tározására. A vizsgált időszakra vonatkozóan ezen közeg térfogatából le kell vonni a talajvízzel telített térfogatot (VtaiajVíZ), amely alapján az potenciálisan igénybe vehető térfogat: • 2010-ben: 9,01 km3 • 2011-ben: 8,53 km3 • 2012-ben: 11,92 km3 • 2013-ban: 10,50 km3 Az eredményekből megállapítható, hogy a talajvízszint szintje jelentősen befolyásolja a tározásra igénybe vehető térfogatot. A víz befogadására alkalmas (háromfázisú) felszíni közeg vastagsága, területe, illetve annak porozitása alapján meghatározható a potenciális (maximális) tározási térfogat. Várallyay (2005) alapján a talaj teljes vízkapacitása nagymértékben, és gyorsan változhat az agrotechnika és egyéb beavatkozások hatására, ezért pontos meghatározása nehéz, ezért célszerű egy átlagos értéket figyelembe venni a paraméter megadásakor ami a szerző szerint 50%. az átlagos talajvízállás (2,5 m) alapján pedig: 7869 km2*2,5 m*0,5 = 9.8 km3
