A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 10. Horváth Vera (Duna Múzeum): Öntözéses gazdálkodás kisalföldi bolgárkertészetekben
kézi munkát igénylő öntözéses technikát fejlesztettek ki. Az országba érkező bolgárkertészek azonban addig egy ismeretlen zöldségtermesztési és öntözési technikát hoztak magukkal. Egyes kutatások szerint kiváló zöldségtermelési ismereteiket, technikájukat nemcsak a török időknek „köszönhetik”, mert már jóval régebben görög és kisázsiai keresztény kertészektől lesték el. Bármilyen zöldségtermelésről is essék szó, vízre minden módszernél szükség volt. „..Elválhatatlan a bolgárkertész és a folyó; a kettő úgy halad egymás mellett, mint az égen, Csaba útján (Tejút) a Fiastyúk” - ahogy az 1916-ban a bolgárkertészekről megjelent első összefüggő könyvben írta szerzője, Végh Kálmán Mátyás.4 A bolgárok híres locsolási technikájának eredetéről még legenda is született: Török területen élt egy aga, a bolgár területen pedig egy apó. Határ menti szomszédok voltak jó barátságban életek, segítették egymást, ha kellett. Történt egyszer, hogy az apó délutáni alvásából arra riadt fel, hogy török szomszédja nagyon kiabál. Sietett a segítségére, vajon mi történhetett és a következő látvány fogadta: az aga magából kikelve kiabál, és a szamarát üti-veri. Majd miután bolgár szomszédja megkérdezte mi a baj, nagy dühösen mondta, a szamara meg se mozdítja a dulapot, pedig nagy a szárazság, öntözni kell. Az apó megpróbálta jobb belátásra bírni a szamarat és neki el is indult az állat, és ezzel együtt víz csobogást is hallott. Akkor nem tudta mire vélni a dolgot, ám rövidesen meglátta a viruló zöldségeket és azt a hatalmas fakereket is amit a szamárnak forgatni kellett. Ezzel az apó megtudta, mitől ilyen szép a török kertje. Az aga kérte bolgár barátját, hogy ne terjessze el félte őrzött öntözési titkát. Az apó azonban már másnap elkezdte készíteni a saját duláp]kt. Eredménye is lett: szép és bőséges termést szüretelt, a felesleget pedig eladta a piacon. Hamar híre ment az ő eredményességének, és ezen felbátorodva a többi bolgár is felépítette saját kis locsoló szerkezetét.5 Egyes históriák szerint így terjedt el a bolgárok locsolási technikája. A bolgárkertészek a termesztés sikerét a jó palántázásra és az öntözésre alapozták. Ezért volt nélkülözhetetlen egy olyan vízi szerkezet használata, amivel ezt biztosítani tudták. Az első „vándorló” kertészek még a dulápot használták. Feltehetően ókori eredetű a kerék, amit Magyarországon a bolgárkertészek honosítottak meg - amelynek bolgárkerék elnevezése a magyaroktól származik. Léteztek olyanok is, amelyeknek elegendő volt a folyó erős sodrása, ami megforgatta a kerekeket, de Magyarországon ilyet nem tudtak építeni. Az itteni vízemelőket általában állati erővel hajtották meg, ezeket lassú folyású folyók partjára építették, de alkalmazták nem túl mély kutaknál is. Ez utóbbit nem annyira szerették, mert a kútvíz tartalmaz olyan szerves anyagokat is, amelyek akadályozzák a palánta növekedését. A bolgárok azt tartották, hogy amely vízben jól habzik a szappan, könnyen fő meg a paszuly, ez a bolgár által keresett víz. Erre pedig a 4 Végh Kálmán Mátyás: Bolgárkertészet 1921. 10. 5 Czibulya Ferenc i.m. 7.
