A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 3. Dr. Fázold Ádám (nyugdíjas): Emlékek Miskolc vizeinek hat évtizedes történetéből
Miskolc város vízellátásának megoldása továbbra is kiemelt napirendi kérdéssé vált. Már ebben az időszakban felmerült a Keleti Csúcsvízmű telepítésének szükségessége, de hosszú évekre eltolódott. Az akkori III. és IV. ötéves tervre tervezet 16.000 új lakás és a hasonló méretű ipari fejlesztés vízellátását a Miskolci vízművek a számításba vehető víztartalékokkal sem tudta biztosítani az előre várható 10 évre. A fejlesztési lehetőségek vizsgálatára külön munkabizottság alakult. 1967-ben „Miskolc ivóvízellátásának komplex vizsgálata” című ankéton több lehetőség vizsgálatát tárgyalták meg a szakemberek Miskolc vízellátása szempontjából három fő irányzat szerepelt: a Bükk karsztvizei (olcsó, jó minőségű, de korlátozott mennyiségű), Miskolctól a keletre elterülő kavicsmező (drágább, rosszabb, de nagyobb mennyiségű) és a felszíni vizekből (szennyezettebb és egyre jobban szennyeződő, de korlátlan mennyiségű). Okszerűség és időszerűség alapján a karsztvizek optimális felhasználása szerepelt egyik célszerű megoldásnak az alábbi érvek alapján:- A karsztvizek már egyszerű klórozás mellett is alkalmasak az ivóvíz ellátására.- Gravitációs úton - olcsó üzemeléssel - juttathatók az ivóvízhálózatba.- Olyan mennyiségben állnak rendelkezésre, hogy Miskolc ivóvízigényét hosszú távon tudják fedezni. A karsztvizek mennyiségének időjárási viszonyoktól függő változásait is figyelembe véve, többféle megoldás is vita tárgyát képezte. A karsztvizek vonatkozásában a karsztban való tározás lehetősége merült fel, de ehhez a belső karsztjáratok nagyon komoly tudományos vizsgálatára lett volna szükség. A vízellátás megoldásában a legnagyobb szakmai vitát a Király Lajos (akkori elnökünk) által előterjesztett Forrásvölgyi-tározó jelentette, mely a Szinva- és a Garadna patakoknak a Hám őri-tóban egyesített vizét alagúttal vezette volna a Forrásvölgyben megépítendő tározóba. A Forrásvölgyi-tározó lehetősége a VIZITERV igazgatójának ellenkezésén bukott meg, aki a keleti vízmegoldás híve volt. A Hernád kavicsteraszára telepítendő kutak vízminősége szempontjából a Hernád-folyó vizének Csehszlovákiából eredő szennyezései okozták a vitákat. Ha évekkel eltolódóan is, megvalósult a Keleti Csúcsvízmű, mely napjainkban is a Miskolci Vízművek ivóvízellátásában biztosítékot jelent. A felszíni víz tekintetében a Tisza vizét felhasználó felszíni víztisztító megépítésének lehetősége is felmerült. Arnót határában pedig mesterséges talajvízdúsítással működő vízmű létesítésére történtek kísérletek, melyek kémiai szempontból a vízminőség romlását mutatták, így ez elvetésre került. Miskolc vízellátásának távlati megoldásában a napi 70.000 m3/nap biztosítása mellett 140.000 m3/nap is a megoldás témáját képezte. Persze ebben az időben az ipar is jelentős mennyiségű ivóvizet használt ipari vízként. Miskolc tekintetében, mint az ország második legnagyobb városa 200.000 feletti lakost kellett figyelembe venni. Az ivóvízzel való takarékosság a mai nézetekkel össze sem hasonlítható, hiszen nyáron a dinnyét a fürdőkádba vezetett ivóvízzel hűtötték és vízdíj fizetése sem volt a tervezés témája.
