A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 3. Dr. Fázold Ádám (nyugdíjas): Emlékek Miskolc vizeinek hat évtizedes történetéből
A Tapolcai vízmű védőterületének kidolgozása már az 1952. évi ankét határozati pontjában szerepelt. Az akkor alakult tudományos bizottság a 100-300-1000 m-es védőterület kialakításáért harcolt. Ma már a források teljes vízgyűjtő területére (több km2) kiterjedő védőidom védelmének tudományos kutatása és hatósági előírásai a kor követelménye. A mindig tisztának tartott vízművek vizénél az ultraszűrők alkalmazásáról és vízminőséget ellenőrző monitoring rendszerek beépítéséről és az eredmények értékeléséről folynak a szakmai tudományos értekezletek. Szennyvíztisztítás Miskolc város 1945-től nem rendelkezett szennyvíztisztító teleppel, mivel az 1912-ben épült 8.000 m3/nap kapacitású telep a II. világháború rombolásainak esett áldozatul A keletkező szennyvizek így teljesen tisztítatlanul jutottak a befogadó Sajó-folyóba. Kommunális szennyeződések a Szinva-patakon keresztül is elvezetésre kerültek, melyek elsősorban az LKM-től (Lenin Kohászati Művek) származtak, ahol a fekáliás szennyeződések is az ipari csatornán keresztül jutottak a befogadóba. A Sajóba jutó tisztítatlan szennyvizek mennyisége 43.000-51.500 m3/nap között változott. A város csatornahálózata elválasztó rendszerűnek épült, de a csatornahálózatot jelentős mennyiségű csapadék- és infiltrációs víz is terhelte. A Miskolc Központi szennyvíztisztító telep 140.000 m3/nap kapacitású mechanikai előtisztítás műtárgyai 1978-ban valósultak meg. Mechanikai szennyvíztisztítás, iszapkezelés és elhelyezése létesítményei I. ütem 70.000 m3/nap 1984-ben és II. ütem további 70.000 m3/nap 1986-ban kerültek üzembehelyezésre. Ezek azonban a távozó szennyvíz szervesanyag terhelésében lényeges változást még nem eredményeztek. A városi szennyvíz teljes mennyiségében 1979 végétől érkezett a szennyvíztisztító telepre, melynek 2/3 része kommunális, 1/3 része ipari eredetű volt. A megvalósult tisztító berendezések csak egyes vízminőségi komponensek (lebegőanyag, pH, olaj) tekintetében eredményeztek vízminőség javulást. A szervesanyag terhelésben azért nem következett be lényeges változás, mert a Miskolci Húsüzem tisztítatlanul érkező szennyvíz szervesanyag terhelése a korábbi időszakhoz képest megnőtt, az üzemben történő szennyvíztisztító műtárgy átépítése miatt. 1987-től a Húsüzem szennyvíztisztítójának rekonstrukciója befejeződött, és ezután egyesítetten érkezett a telepre a húsüzemi és a városi szennyvíz. A központi szennyvíztisztító telepen a szervesanyag terhelésének csökkentésére vegyszeres derítést végeztek. A mechanikai tisztítás és a szervesanyag csökkentése érdekében alkalmazott megoldások nem eredményeztek 1987-ben olyan vízminőségi eredményeket, amelyek megfeleltek volna az akkor előírt követelményeknek. A keletkező szennyvíziszapok két lépcsőben kerültek sűrítésre, majd mezőgazdasági elhelyezésre kerültek. Szennyvizek teljes biológiai tisztítása és iszapkezelése az 1990-es évek után fokozatosan épültek ki. Ma már a szennyvizek tisztításának megvalósulása mellett a korszerű iszapkezelés és a szennyvíziszap hasznosításának gazdaságos megoldása van folyamatban.
