A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 11. Papanek László (KDVVIZIG): Üzemelő hallépcsők a Szlovák Köztársaságban, az Ipoly folyón - 12. S.-Falusi Eszter (SZIE): Tájtörténeti és makrofiton vizgálatok az izsáki Kolon-tó élőhely-rehabilitációval érintett területén - 13. Szabó Beáta - Stenger-Kovács Csilla (Pannon Egyetem): A Fragilariaceae család néhány képviselőjének hőmérséklet és fényintenzitás függő növekedésvizsgálata
Fragilaria brevistriata és Ulnaria ulna fajok esetében. (Lehman modell (1975)) A [LnaxT hőmérséklettől való függésénél mind a három faj esetében megállapítottunk egy hőmérsékleti optimum értéket (Topt). A Staurosira sp. fajnál ez az érték 32 °C, itt a maximális növekedési ráta 0,11 nap"1, de a növekedés illetve csökkenés mértéke láthatóan igen alacsony. A Fragilaria brevistriata esetében a növekedéshez szükséges optimális hőmérséklet ennél jóval alacsonyabb volt (21 °C; 0,21 nap'1). Hasonló eredményt kaptunk az Ulnaria ulna fajnál, viszont itt ugyanazon a hőmérsékleten jóval magasabb volt a maximális növekedési ráta értéke (21°C, 0,32 nap"1) (5. ábra). Az optimális fényintenzitás-hőmérséklet kapcsolatot vizsgálva megállapítottuk, hogy a másik két fajjal ellentétben a Staurosira sp. esetében a hőmérséklet növekedésével az IoptT értékek folyamatosan csökkentek. Az alkalmazott hőmérséklet-intervallumon belül a Fragilaria brevistriata IoptT értékei viszont folyamatos növekvő tendenciát mutattak a hőmérséklet emelkedésével. Csupán az Ulnaria ulna fajnál tudtunk a vizsgált hőmérséklet tartományban optimum értéket becsülni, 22 °C-ig (1189 pmoPm'^s'1) jelentős növekedést, ezt követően pedig csökkenést tapasztaltunk az IoptT adatokat vizsgálva. (6. ábra). Értékelés Munkánk során három diatóma faj {Staurosira sp., Fragilaria brevistriata, Ulnaria ulna) növekedését vizsgáltuk eltérő hőmérsékleten és fényintenzitáson. Mind a három Fragilariaceae családba tartozó faj esetében azt az eredményt kaptuk, hogy a populációk biomassza növekedése az egyhetes kísérlet során erősen függött a hőmérséklet és a fény interakciójától, a fény önmagában pedig egyik vizsgált faj növekedésére sem gyakorolt szignifikáns hatást. Ez érthető, hiszen a fény hatását számos más miliőfaktor figyelembevételével kell értelmeznünk, melyek közül a hőmérséklet az egyik legfontosabb tényező (Kalbe, 1973). Az egyes hőmérséklet-fényintenzitás kezeléskombinációk eltérően befolyásolták a populációk biomassza változását. A Staurosira sp. nagyon alacsony fényintenzitáson (8 pmoPm'^s'1), valamint nagy fényintenzitáson magas hőmérséklet mellett (298 és 854 pmoPm'^s'1, 35 °C) nem mutatott jelentős növekedést. Megfigyeltük, hogy a Fragilaria brevistriata alacsony fényintenzitás mellett (8 pmoPm^V1) csupán alacsony hőmérsékleten (5 °C) volt képes növekedni. Az Ulnaria ulna viszont csak közepes hőmérsékleteken (15, 25 °C) tolerálta mind az alacsony, mind a magas fényintenzitást. Az utóbbi két faj egyike sem mutatott jelentős növekedést magas hőmérsékleten (35 °C). A fajok növekedési rátái (pst= 0,04-0,13 nap"1; pFb= 0,09-0,27 nap"1; puu= 0,06-0,38 nap" J) nem tértek el számottevően mások kutatási eredményeitől (Reynolds, 1984; Nofdianto, 2011; Scholz & Liebezeit, 2012). Eredményeink alapján az is elmondható, hogy minél nagyobb méretű volt a vizsgált faj, annál nagyobb volt a rá jellemző növekedési ráta, tehát annál kevesebb időre volt szüksége a megduplázódásra. Ez az eredmény ellentmond a szakirodalmi megállapításoknak, hiszen a kisméretű sejtek biológiailag sokkal aktívabbak a nagyobb felület/térfogat arányuk miatt, amely gyorsabb osztódást (Williams, 1964; Admiraal,
