A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 11. Papanek László (KDVVIZIG): Üzemelő hallépcsők a Szlovák Köztársaságban, az Ipoly folyón - 12. S.-Falusi Eszter (SZIE): Tájtörténeti és makrofiton vizgálatok az izsáki Kolon-tó élőhely-rehabilitációval érintett területén - 13. Szabó Beáta - Stenger-Kovács Csilla (Pannon Egyetem): A Fragilariaceae család néhány képviselőjének hőmérséklet és fényintenzitás függő növekedésvizsgálata
1977), nagyobb mértékű fotoszintézist és magasabb tápanyag felvételi arányt eredményez (Banse, 1976; Taguchi, 1976; Soumia, 1981; Hudon & Legendre, 1987). A Staurosira sp. esetében hasonló volt a növekedés mértéke 15 illetve 35 °C-on, ennél kicsivel alacsonyabb növekedési ráták mutatkoztak 25, majd 5 °C-on. Csupán a 35 °C hőmérséklet mellett figyeltük meg az értékek jelentős csökkenését magas fényintenzitásokon. A Fragilciria brevistriata és Ulnaria ulna fajoknál a legalacsonyabb és legmagasabb hőmérsékleten tapasztaltunk kisebb növekedést, 25 °C-on pedig magasabb értékek mutatkoztak. A Fragilaria brevistriata esetében 5-25 °C közötti hőmérsékleten, az Ulnaria ulnankl pedig 5 °C-on figyeltük meg, hogy a fényintenzitás optimumot elérve a növekedési ráták a fény növelésével csökkenő tendenciát mutattak. Egy hasonló kísérlet alkalmával kimutatták, hogy a szintén a Fragilariaceae családba tartozó Fragilaria crotonensis populáció növekedése 20-25 °C-on jóval nagyobb mértékű volt, mint 35 illetve 10 °C hőmérsékleten. Ennél a fajnál azonban azt az eredményt kapták, hogy az optimális fényintenzitás elérését követően a besugárzás erősségének növelésével jelentősen csökkent a populáció növekedés mértéke minden egyes kísérleti hőmérsékleten (Dauta, 1990). A Lehman modell alapján becsült optimum hőmérséklet a Fragilaria brevistriata és az Ulnaria ulna fajnál is 21 °C volt, viszont az ezen a hőmérsékleten megállapított maximális növekedési ráta értékek különböztek (pmax(Sb)= 0,21 nap"1; pmax(Uu)= 0,32 nap'1). Ehhez képest ez a hőmérséklet a Staurosira sp. faj esetében jóval magasabb volt (32 °C, 0,11 nap"1). A Balaton átlagos hőmérséklete a nyári időszakban 26 °C-ra tehető, extrém esetekben a sekélyebb régiókban viszont a 30-38 °C hőmérsékletet is elérheti (Kovács és mtsi., 2005). A laboratóriumi mérések eredményeit alátámasztja, hogy a 2007 és 2008 közötti vizsgálatkor kimutattuk, hogy a siófoki illetve szántódi mintákban az Ulnaria ulna nagyobb relatív gyakorisággal jelent meg június végén, mint a többi mintavételi időszakban. A Fragilaria brevistriata ugyanezen mintavételi helyeken szinte egész évben jelen volt, viszont relatív gyakorisága szintén a melegebb időszakokban növekedett (tavasz-ősz) (Szabó, 2011). Ezzel összhangba hozható, hogy a már említett kísérlet során a Fragilaria crotonensis esetében az optimum hőmérsékletet 25 °C-nál állapították meg (pmax=0,58 nap"1) (Dauta, 1990). Egy másik kutatás alkalmával viszont az északi sarkvidékről származó - a Fragilaria nemzetséghez tartozó - két faj növekedését vizsgálva megfigyelték, hogy az optimum hőmérsékletük 12 illetve 14 °C volt, 0 °C-on alacsony növekedési ráta jellemezte őket, viszont a 20 °C hőmérsékletet egyik faj sem élte túl (Karsten és mtsi., 2006). Az általunk vizsgált Staurosira sp. fajról azonban korábbi szakirodalmi adat nem állt rendelkezésünkre. A fajok Peeters & Eilers modellel becsült IoptT értékei a közepes illetve magas fényintenzitás között mozogtak. A vizsgálat során azt tapasztaltuk, hogy a hőmérséklet jelentősen befolyásolta az optimális fényintenzitás értékeket. A Staurosira sp. fajnál a hőmérséklet emelkedésével az értékek folyamatos csökkenését, míg a Fragilaria brevistriatankl egy növekvő tendenciát figyeltünk meg. Az Ulnaria ulna esetén 22 °C-on megállapítottunk egy igen magas optimum értéket (1189 pmol*m'2*s"1). Nyáron a Balaton sekélyebb régiójában közvetlenül a vízfelszín alatt a fényintenzitás akár a 2000 pmol*m'2*s"1 értéket is elérheti, az üledék közelében ez 1000 pmol*m'2*s"1-ra csökken (Üveges és mtsi., 2011). Ezen eredmények tehát alátámasztják, hogy 2007 és 2008 között a tavaszi-nyári mintákban nagyobb mennyiségben volt jelen a Fragilaria brevistriata és Ulnaria ulna, mint a
