A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

10. szekció: A vízgazdálkodás története - Dr. Szlávik Lajos (EJF) - Fejér László: A történeti emlékezet hordozói – Árvízi emlékek Magyarországon

Az 1879-es árvíz emlékműve - Szeged. A nagy árvíz centenáriumán leplezték le a gránitlábazatra helyezett, rozsdamentes acélból készült monumentális modern árvízi emlékművet, amely a város hullámsírból való feltámadást szimbolizálja. A lábazatba két dátumot véstek: 1879-1979. Az emlékmű előterét gránitoszlopok szegélyezik amelyekre Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs és Róma nevét és címerét vésték be - azokét az európai fővárosokét, amelyek lakói a legtöbb segítséget nyújtották a helyreállításhoz. Ennek a segítségnyújtásnak az emlékét a városban egy-egy körút is őrzi.

Árvízi emlékhely - Tiszaroff. Az 1888. évi árvíz után miniszteri rendeletet született a Közép-Tisza-vidék töltéseinek teljes kiépítéséről, ezen belül a szikes-homokos töltések téglaburkolattal való ellátásáról. A Közép-Tiszai Ármentesítő Társulat ezt az előírást Tiszaroff belterületén csak 1934-ben teljesítette, 2477 m hosszon készült téglaburkolat. 2004-ben a töltésszakaszt átépítették, a téglaburkolatot lebontották, de a gátőrház mellett egy egyméteres szakaszt kiemeltek és emlékfelirattal látták el.

1954. évi árvízi emlékmű - Győr-Révfalu. 1954 júliusában példátlanul heves árhullámok alakultak ki a Duna alpesi mellékfolyóin. Magyar területre érve, a Szigetközben négy helyen okozott gátszakadást az árhullám, összesen 22 ezer hektár került víz alá és 30 ezer lakost kellett kitelepíteni. Győr-Révfalunál is átszakadt a gát, és a korábban kiürített házakat csaknem két méteres víz borította el. Ennek állítottak emléket még abban az évben. Az árvíz utótörténetéhez tartozik, hogy ezután alapjaiban megreformálták az árvízi előrejelzés szemléletét és módszereit, erősítették a hidrológiai együttműködést a dunai országokkal.

Az 1956. évi dunai jeges ár emlékhelyei. 1956 március elején katasztrofális jeges árvíz alakult ki a Dunán. A déli országhatár feletti 65 km-es szakaszon 22 helyen szakadt át a Duna bal parti védtöltése. Baja város számára a legtragikusabb esemény 1956. március 11-én következett be, amikor - a védekezők erőfeszítése ellenére - a jeges ár áttörte a város központjában lévő tégla boltíves Vörös-hidat. Emlékoszlopok, emlékhelyek és az akkori tetőző vízszintet jelző táblák idézik a hatalmas pusztítást végző árvizet és a védekezők emberfeletti munkáját.

Az 1970. évi árvíz emlékműve - Fehérgyarmat. Az árvíz a Felső-Tisza vidékén rendkívüli volt és katasztrofális következményekkel járt: a Túron és a Szamoson - magyar és román területen - összesen 17 helyen szakadt át a töltés. Az elöntések Magyarországon 538 km

2-t érintettek, 5200 ház elpusztult, 2000 súlyosan károsodott, 35 ezer embert kellett kitelepíteni. A helyreállításra összefogott az ország. Az 1972- ben készült emlékmű Szomor László alkotása, a vizet, a veszélyt, a mentést és az újjáépítést szimbolizálja.

Az 1980. évi kettős-körösi gátszakadás emlékoszlopa. 1980. július 28-án reggel 6 óra 35 perckor a Kettős-Körös jobb parti töltése Hosszúfoknál átszakadt. A néhány óra alatt 78 méteresre bővült nyíláson kiömlő maximális vízhozam másodpercenként 750-800 m

3 volt. A kifolyt 200 millió m

3 víz 10500 hektárt borított el. Négyezer embert kellett ideiglenesen kitelepíteni. Az 1981-ben felállított emlékoszlop felső V alakú kiképzése a töltésszakadást jelképezi, megjelölve a tragikus esemény helyszínét az utókor számára.

Árvízi emlékmű - Tiszasas. A 2000. évi közép-tiszai rendkívüli árvízvédekezés egyik, töltésszakadással fenyegető jelensége volt a Tiszasas község mentén lévő 3