A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
10. szekció: A vízgazdálkodás története - Dr. Szlávik Lajos (EJF) - Fejér László: A történeti emlékezet hordozói – Árvízi emlékek Magyarországon
védvonalon kialakult buzgár. Az ellene való védekezés 16 napjából az első 6 nap és a tetőzés közeli helyzet kritikus volt - többször fenyegetett a töltésszakadás veszélye. A hősies védekezési munkák emlékét - az akkor épített védelmi mű kicsinyített másának kőből megformált térplasztikájával - megörökítették a jövő számára. Árvíztáblák - a kollektív történeti tudat hordozói Az egykori árvízkatasztrófák túlélői természetesnek tartották, hogy - a maguk és utódaik számára - megjelöljék, meddig is ért a nagy víz. A vízmagasságot általában saját házukon - vagy ha az teljesen elúszott - valamilyen tartós középítményen, hídpilléren, a templom falán örökítették meg. Idővel díszesen faragott kőtáblákat helyeztek el ezeken a helyeken. Legtöbbször egy kéz mutatóujját ábrázolták az emlékműveken, mintegy mementóként, a rémisztő magasságra figyelmeztetve. Akad közöttük latin, német, szerb, sőt, héber feliratú tábla is. Valamennyi a XIX. század közepe előtti időkből származik, amikor a vegyes nemzeti összetételű lakosság még őrizte anyanyelvét, s a számára legtermészetesebb stílusban szövegezte tábláit. Budának, Óbudának és Pestnek gyakorta kijutott az árvizekből, ezért találkozhatunk oly sűrűn árvíztáblával a régi házak falán. Az országban több mint 4000 árvíztábla őrzi az egykori áradások, árvízkatasztrófák emlékét. A Tisza-szabályozás nagy alakjainak emlékművei. Tiszadobon, a Széchenyi gáton, a Tisza-szabályozás 1846. évi első kapavágásának színhelyén a hálás utókor emléket állított a tiszai vízimunkák kezdetének, három kiemelkedő vezéralakjának: gr. Széchenyi Istvánnak (1991-1860), gr. Andrássy Gyulának (1823-1890) és Vásárhelyi Pálnak (1795-1846). Vásárhelyi Pál szoboralakja mellett megtaláljuk a magyar földmunkások homokkőbe faragott domborműveit, akiknek döntő szerepük volt a Tisza-szabályozás nagy művének megvalósításában. Vásárhelyi Pál szobra - Szeged. Az országban ez volt az első, mérnököt ábrázoló egész alakos szobor, ifj. Mátrai Lajos (1850-1906) alkotása. Amikor 1893-ban gyűjtést indítottak a szobor elkészítésére, nem sejthették, hogy több mint egy évtizedet kell várniuk az emlékmű felállítására. A művet 1905-ben avatták fel. A szobor kőtalapzatán szintjelző márványtáblák jelzik, milyen magasan állt volna a Tisza 1970-ben, ill. 2006-ban, ha nem védték volna meg sikerrel a várost a kiépített töltések. Vásárhelyi szobra e kis táblákkal válik a közösségi emlékezet szerves részévé. A Tisza szabályozás emlékműve - Tiszalök. Az emlékmű története 1967-ben kezdődött, amikor már közelgett a Tisza szabályozás megkezdésének (1846. augusztus 27.) 125. évfordulója. Ekkor született az a felismerés, hogy nagyon hiányzik egy emlékmű Vásárhelyi Pálról, a mérnökről. Vígh Tamás szobrászművész kapta a megbízást, el is készítette tervét. A művész egy fantasztikus, rendkívüli benyomást keltő szobor- és földmű-együttest álmodott meg, de a kompozíciót nem fogadták el, csaknem feledésbe merült. 40 évnyi hányattatás után, 2007. november 30-án került méltó helyére, a Tiszalöki Arborétumba. Nem árvízi katasztrófa emlékét őrzi ugyan, talán nem is kellene itt említeni, de egy hihetetlen szerencsétlenségre emlékeztet a Biskói komptragédia emlékműve, amely olyan félelmetes és hátborzongató eseménynek állít emléket, s oly kevéssé ismert még a szakmai közvélemény előtt, hogy befejezésül erről is szeretnénk szót ejteni. 1887. június 18-án, szombaton a Paksról a kalocsai Jézus Szíve búcsúra 4
