A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
10. szekció: A vízgazdálkodás története - Dr. Szlávik Lajos (EJF) - Fejér László: A történeti emlékezet hordozói – Árvízi emlékek Magyarországon
települést akkor fenyegető veszélyre. Természetesen Szegeden, Baján, Győrben, Fehérgyarmaton, Budapesten, Tivadarban is vannak árvízi emlékművek. De nem csupán a nagy folyók okoztak katasztrofális árvizeket, hanem a kisebbek is. A közelmúltban éppen a Sajó mutatott erre példát, de az Eger-patak, vagy a Szinva és a Pece egy-egy rendkívüli, hosszan tartó felhőszakadás után órákkal folyamként hömpölygött le a hegyekből, s mindent elsodort az útjából, mint azt tette Eger, ill. Miskolc városában (1878 augusztusában). Ez utóbbi helyszínen több volt a halálos áldozat, mint az 1838-as pesti, vagy az 1879-es szegedi árvíz idején! Hab-Mária szobor. Győr első árvízi emléke az 1735 (mások szerint 1754) óta létező barokk szobor, mely 1891-től a Bécsi kapu téren álló karmelita templom főhomlokzatának kis fülkéjében található. A szobor különleges nevét magyarázó legenda szerint a várost a XVIII. század elején több árvíz is fenyegette, de miután Mária meghallgatta a hívek könyörgését, az áradás alábbhagyott, ám a Szent Szűz a habokban lelte halálát. Győr legszebb barokk szobrának tartják, melynek alakja csupa könnyedség, mozgalmasság, s finom vonalú arcát glória övezi. Az 1938-as jeges ár emlékhelyei Budapesten. 1838. márciusában a Pest, Buda és Óbuda városokat pusztító jeges árvíz idején a mentési munkálatok talán legismertebb alakja „az árvízi hajós”, báró Wesselényi Miklós, a hazai reformnemzedék egyik kiemelkedő alakja, politikusa volt. Az emlékének, tetteinek szentelt bronz és márvány dombormű 1905-ben készült el. A 18. században épült Rókus kápolna homlokzati falán egy bevésett nyílvessző érzékelteti az áradás magasságát. 1878-as árvízi emlékmű - Miskolc, Szent Anna tér (korábban Eszperantó tér) Talán egyetlen természeti katasztrófa sem szedett annyi áldozatot a 19. századi Magyarországon, s ilyen rövid idő alatt, mint az 1878. augusztus végi miskolci árvíz. Miskolc városát története során már sokszor tönkretették a Szinván és a Pece patakokon - a váratlan felhőszakadások nyomán - lerohanó áradások. 1691. május 23-án éppen vásár idején zúdult hatalmas felhőszakadás a városra, amikor a Pece, majd a Szinva is kiöntött; de emlékezetesek voltak az 1778. és az 1845. évi nyári ciklonok okozta árvizek is. 1878. augusztus 30-án éjfél előtt hatalmas zápor zúdult a városra. Hajnali 1 óra után előbb a Pece két ága, majd rá fél órával a Szinva is kiöntött. Félelmetesen gyors volt az áradás: percenként fél métert emelkedett a vízszint. A belvárosban sok helyen 2-3 méteres víz hömpölygött, de a medrekhez közelebb eső, alacsonyabb fekvésű területeken a 4-6 métert is elérte a vízmélység. Kevés esélyük volt a menekülésre azoknak, akiket álmukból riasztott föl a betörő ár: nagyon sokan odavesztek közülük. Amikor hajnalban a szennyes áradat elvonult, összeszámolták a veszteségeket: 277 ember meghalt, a város 2972 épületéből 2182 megrongálódott, 698 ház pedig lakhatatlanná vált. Az 1879. évi petresi gátszakadás emlékműve - Szeged. A Tisza-parti város pusztulásának dátumaként március 12-ét tartjuk számon, de a katasztrófát előidéző töltésszakadás nem ekkor és nem Szegeden, hanem március 5-én, a várostól északra kb. 25 km-re következett be. Hat napon át folyt a küzdelem a városért a lokalizáló töltéseken. Az emlékmű ma azon a helyen áll, ahol a Tisza árja 1879. március 12-én éjjel egy órakor áttörte a lokalizáló gátat és romba döntötte a várost. Az első emléktáblát 1908-ban, a ma is álló emlékművet 1929-ben, az árvíz félévszázados évfordulójára állították fel. 2
