A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Szlabócky Pál (nyugdíjas): Pazár István sokoldalú mérnök-zseni hidrológiai munkássága

PAZÁR ISTVÁN SOKOLDALÚ MÉRNÖK-ZSENI HIDROLÓGIAI MUNKÁSSÁGA Szlabócky Pál Pro Aqua díjas nyugalmazott geomérnök Ha Erdély a magyar humán műveltség bölcsője, akkor a Felvidék a reál tudományoké! A nehezen élhető, de kincseket rejtő hegyvidéki környezet és a magyar-szláv-szász keveredés kiváló természettudósok és mérnökök sorát szülte, amit segített a reál irányú, evangélikus oktatási szellemiség is. E vidékről származó evangélikus mérnökök, tudósok: Bél Mátyás, Fabinyi Rudolf, Gally László, Gerster Béla, Hantken Miksa, Hermann Ottó, Kruspér István, Lányi Sámuel, Mauritz Béla, Mazalán Pál, Mikovínyi Sámuél, Petzval József és Ottó, Szontagh Tamás, Vásárhelyi Pál, kiknél a német alaposság keveredett a szlávos fantáziával és a magyar hazaszeretettel. Ebben a szellemiségben gyökeredzik a sokoldalú, rendkívüli műveltségű, de kevéssé ismert Pazár István gépészmérnök. 1875-ben született Nyíregyházán, Eperjes környékéről származó (Csetneki előnevű) evangélikus tanító családban. Iskoláit szülőhelyén járta, majd a József Nándor Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet 1897-ben, amibe akkor a villamosmérnöki képzés is beletartozott. A tehetséges fiatal mérnököt (1. ábra) azonnal a fővárosban „fogják”: a földművelési tárcához tartozó, fellendülőben lévő víz-, só-, gázkutató mélyfúrások műszaki ellenőrzésére. A fővárosban maradását kiemelkedő zenei tehetsége is indokolta, valószínűleg alapító tagja volt a máig működő műegyetemi zenekarnak (2. ábra). A maitól háromszor nagyobb ország területén, az akkori közlekedési viszonyok mellett a mélyfúrások helyszíni ellenőrzése állandó távolléttel járt, amit az időközben alapított családi élete nehezen viselt. Ezért 1905-ben (30 évesen!) elvállalta a kialakulóban lévő Miskolci Vízművek igazgatását, amit 1938-ig, nyugdíjba vonulásáig látott el, de még 1941-ben is foglalkozott a görömböly-tapolcai források fertőzésének lehetőségével. Itt jól hasznosította előző munkakörében szerzett geológusi és kútfúrós kapcsolatait, a hegyvidéki területeken szerzett hidrogeológiai, a fővárosi munkakörrel járó külföldi tanulmányutak tapasztalatait. Mérnöki pályája a magyar bánya- és kultúrmérnöki történelem két kiemelkedő időszakát öleli 1