A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

10. szekció: Vízépítés - Bacskai Attila - Dajka István (FETIKÖVIZIG): Suvadások / földcsuszamlások okai és a védekezés módszerei

folyamatokat jelez. Hepe-hupás jellegét az adja, hogy a lecsúszott tömbök kiemelkedésekként (hupa) jelennek meg. A tömböket másodlagos szakadások határolják, előttük a szakadásvonalak mentén pedig mélyedés (hepe) keletkezik. A csuszamlás „derekán” a nyírási felszínen létrejött csúszópálya mentén tömbönként egy tömegben mozdul el az anyag, tehát a (szeletes) csúszás a döntő mozgási mechanizmus. Az alsó szakaszt a csuszamlás nyelvének vagy csuszamláshalmaznak szokás nevezni. Itt a csúszó tömeg rendszerint már az enyhébb lejtőlábon folytatja útját. A csuszamlástömbök keresztirányú hátakban vagy „duzzanatokban” torlaszolódnak fel. A hátakkal párhuzamosan keresztrepedések futnak. Ugyanakkor oldalirányban gyakran kiterjed a lecsúszott tömeg, ezért a nyelvet oldalsáncok szegélyezhetik. A csuszamlás nyelvére is a rossz felszíni és felszín alatti lefolyás jellemző. A lefékeződés miatt domború nyelvszegélyről iszapfolyások (sárfolyások) indulhatnak ki. (A leírásban szereplő kifejezéseket pl.: „hepe”, „hupa” stb. Dr. Cholnoky Jenő vezette be a magyar szakirodalomba). 3. Állékonyság A talajban a földtömeg önsúlyának (esetleg külső felszíni teher) hatására nyírófeszültségek keletkeznek a rézsűs határolásnál. Ha a nyírófeszültségek a rézsű talajának és az altalaj nyírószilárdságát elérik, talajtörés jön létre, a törési felülete, a csúszólapon a földtest lecsúszik. Jelölések: - teljes feszültség - hatékony feszültség u – semleges feszültség τ = σ tgφ + c τ - nyírófeszültség φ – talaj belső súrlódási szöge c – kohézió h – rézsűmagasság G – csúszó földtömeg súlya Földmű állékonysága 2