A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)
4. szekció: Árvízvédelem, árvízvédekezés - Dr. Konecsny Károly (OKTVF) - Dr. Nováky Béla (SZIE): Az éghajlati és antropogén hatások a Zagyva kisvizeinek időbeli alakulásában
A Zagyva a Gömöri-hegység déli nyúlványához tartozó Medves hegycsoportban, Zagyvaróna község határában 540 mBf magasságban ered és Szolnoknál ömlik a Tiszába. Mellékvízfolyásai közül legnagyobb a 2116 km 2 kiterjedésű vízgyűjtőjű, 68,0 km hosszú Tarna. Más jelentősebb mellékvizei, a Tarján-patak (vízgyűjtőterülete 113 km 2 , hossza 19,5 km), a Herédi-Bér-patak (316 km 2 , 33,5 km), a Szuha-patak (136 km 2 , hossza 25,3 km) és a Galga-patak (568 km 2 , 65,3 km). A Tápió a Zagyva és Tarna összefolyása alatt jobbról érkező mellékág (898 km 2 , 59 km). A Zagyva átlagos évi lefolyásának havi megoszlása a vízfolyásainkra általánosan jellemző képet mutatja: a havi lefolyás maximuma kora tavasszal, márciusban, a minimum nyár végén, ősz elején, szeptemberben fordul elő (3. ábra). Tavasszal a vízjárás heves, az árhullámok gyorsan levonulnak, ugyanis a hegyvidéki szakaszon jelentős, mintegy 400 m az esés. Kora tavaszi árvizeit a csapadékkal egyidejű hóolvadás okozza. A nyári és őszi nagy zivatarok jellemzően a mellékágakon okoznak elöntést. A háromhavi lefolyás minimuma augusztusoktóber hónapokban van, e három hónap tekinthető a kisvízi időszaknak. Erre az időszakra az évi lefolyás mintegy 5%-a jut. 0 1 2 3 4 5 6 7 8 IIIIIIIVVVIVIIVIIIIXXXIXII havi lefolyás, mm 3. ábra. A Zagyva átlagos évi lefolyásának havi megoszlása (Jásztelek) A Zagyva és mellékfolyóinak medrét és vízjárását jelentős antropogén hatások érték a múltban. A XIX. század közepétől történt védelmi célú beavatkozásokat követően a síkvidéki szakaszok szabályozottá váltak, belvízelvezető rendszer alakult ki. A meder nagyobb mérvű szabályozását 1941-ben kezdték meg, amikor az új meder kialakításával egyidőben 23 helyen vágták át az elfajult kanyarokat. A kitermelt anyagot depóniákba rakták ki a két partra. A magassági hiányok megszüntetésére és a rendezetlen depóniák átépítésére az 1965-66. években került sor (VGT 2010). A Zagyva felső szakaszán a 68,7 fkm-es szelvényig van árvízvédelmi töltés, 25-50 m hullámtér szélességgel. A 88-124 fkm szelvények között, Jászfelsőszentgyörgytől Jobbágyiig mindkét partot töltések védik, a jobb parti nagyobb vízfolyások (Galga, Herédi-Bér és Szuha patak) torkolati szakaszával együtt. Az alsó szakaszon mindkét parton árvízvédelmi töltés húzódik, 25-600 m széles hullámtérrel. A Zagyvának a Tarnával való összefolyása feletti vízgyűjtőjében összesen 33, főként völgyzárógátas tározó épült. Ezek alatt a vízjárás a tározók üzemrendjétől jelentős mértékben függ. Itt található a mátraverebélyi- (1,68 millió m 3 , kizárólag árvédelmi hasznosítású, állandó vízborítása nincs), maconkai- (1,14 millió m 3 ), Tarján-pataki- (2,32 millió m 3 ), hasznosi- (2 millió m 3 ) tározó. A 33 víztározó együttes víztérfogata 29,0 millió m 3 , amiből 9,3 millió m 3 szolgál árvízvédelmi célokat. A vízgyűjtő alföldi részén a borsóhalmi (24 millió m 3 , 2060 ha) és a jásztelki (13 millió m 3 , 1800 ha) szükségtározó található (VGT 2010), de ezek kisvizes időszakokban nem befolyásolják a vízjárást. A Tarna vízgyűjtő területén 31 víztározó épült, ezek összes tározó képessége 19,3 millió m 3 , vízfelülete 705 ha. Itt található a 8,2 millió m 3 hasznos térfogatú markazi tározó, Mátrai Regionális Vízellátó Rendszer két vízbázisa, a köszörűvölgyi és a csórréti víztározók. A 3
