A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)
4. szekció: Árvízvédelem, árvízvédekezés - Dr. Konecsny Károly (OKTVF) - Dr. Nováky Béla (SZIE): Az éghajlati és antropogén hatások a Zagyva kisvizeinek időbeli alakulásában
víztározók többségét a 60-as évek közepén építették öntözővíz biztosítás céljából, de ezek ma már jórészt horgásztavakként üzemelnek. Síkvidéki hossztöltéses, tápcsatornás jellegű tározók az adácsi (1,1 millió m 3 , 88 ha), a csányi és a gyöngyöshalászi. A Zagyva Jásztelek feletti vízgyűjtőjében lévő 64 víztározónak összesen mintegy 50 millió m 3-es térfogata van, ami az itt évente átlagosan lefolyó 192 millió m 3 vízkészlet 26%-át teszi ki, tehát jelentősen befolyásolja a vízjárást. A valójában betározott vízmennyiség kisebb, mivel a létesítmények nem megfelelő állapota és üzemeltetési problémák miatt nem tölthetők fel teljesen. Ennek ellenére a víztározás és az öntözési vízkivételek hatására a Zagyva és a Tarna összefolyása alatti szakaszon, nyáron 1-2 m 3 /s is hiányozhat a közepes természetes vízhozamból. Az összes vízkivétel mintegy 100 millió m 3-re tehető, aminek 38%-ka felszíni vízből és parti szűrésű vízből, 62%-ka felszín alatti vízkészletekből származik (VGT 2010). Ennek a vízmennyiségnek és a bányavizeknek jelentős része szennyvízként, ipari vízként a felszíni vizekbe kerül vissza. A Zagyvát a külterületekről csatornákkal összegyűjtött és bevezetett belvizek is terhelik. 2. Felhasznált adatok A Zagyva jásztelki szelvényében megszakítás nélküli napi vízhozam adatsor hossza az 19502009. időszakot átfogó 60 év. Az adatok vízrajzi évkönyvekben, illetve elektronikus hidrológiai adatbázisokban találhatók meg. A kisvízi lefolyás jellemzőinek vizsgálatához a napi vízhozam, és a mm-ben kifejezett havi lefolyás adatokat használtuk fel. Megjegyezzük, hogy lefolyás adatok a jásztelki szelvényre 1901-ig visszamenőleg is vannak, ezek folyamatossága és megbízhatósága az időben visszafelé haladva azonban csökken. A jásztelki vízmérce az 54,8 fkm szelvényben van, amihez 4207 km 2 vízgyűjtőterület tartozik. A 86,80 mBf „0” pontú magasságú vízmércén a vízállások nagy ingadozást mutatnak, a maximális vízjáték eléri a 6,7 m-t. A sokévi közepes vízhozam 6,10 m 3 /s, a minimális 0,132 m 3 /s (1962-ben), a maximális 292 m 3 /s (1963-ban). Így a nyilvántartott legnagyobb vízhozam több mint 2000-szeren haladja meg a legkisebbet. A szelvénynél a vízhasználatok összegzett hatását a VGT feldolgozások, kb. 0,60 m 3 /s-ra, azaz a sokévi közepes vízhozam kb. 10%-ra becsülték. Az 1950-1976 időszakban, a kisvízhozamok természeteshez közelieknek tekinthetők, mivel csak kisebb mértékben befolyásolták az emberi beavatkozások. Az 1977-2009 között a műszaki beavatkozások (víztározók, vízhasználatok vízkivétele és vízbevezetése) mértéke nőtt, ami a lefolyás nagyságát és éven belüli eloszlását már jelentősen befolyásolta. A kisvízi időszak lefolyása és területi csapadék kapcsolatának a vizsgálatához a vízgyűjtő 14 meteorológiai állomásának 1950-2009 évek közötti havi adatait használtuk fel. Az állomások a következők: Verseg, Pásztó, Ecséd, Rónafalú, Jászberény, Tarnaméra, Kompolt, Kápolna, Erdőtelek, Hatvan, Zsámbok, Salgótarján, Kisterenye és Mátraverebély (NovákySzilágyi 1990). A csapadék 1970-ig tartó adatait az Országos Meteorológiai Szolgálat hivatalos kiadványából (Hajósy et al. 1975) vettük át. Az 1970. utáni csapadékadatok forrása a Vízrajzi Évkönyvek voltak. 3. A napi közepes vízhozam adatok hidrológiai statisztikai feldolgozása 3.1. Módszertan, szakirodalmi előzmények A kisvízi időszakok különböző intenzitásúak és hosszúságúak, időben összefüggőek vagy megszakításokkal jelentkeznek. Meg lehet különböztetni számottevő és nem számottevő (legfeljebb néhány nap) hosszúságú megszakításokat Mivel hosszabb kisvízi időszakok folyamán előfordulnak csak rövid ideig tartó, vízhozam események, amelyek alapvetően nem változtatják meg az időszak kisvízi jellegét, a vizsgálatok során néhány egyszerűsítést alkalmaztunk, amit a vonatkozó szakirodalom is ajánl (Zelenhasič et al. 1987, Kovács4
