A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

4. szekció: Árvízvédelem, árvízvédekezés - Dr. Konecsny Károly (OKTVF) - Dr. Nováky Béla (SZIE): Az éghajlati és antropogén hatások a Zagyva kisvizeinek időbeli alakulásában

AZ ÉGHAJLATI ÉS ANTROPOGÉN HATÁSOK A ZAGYVA KISVIZEINEK IDŐBELI ALAKULÁSÁBAN DR. KONECSNY KÁROLY

1 ÉS DR. NOVÁKY BÉLA

2 1 – Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség 2 – Szent István Egyetem, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék Bevezetés Vízfolyásainkon a vízgazdálkodás szempontjából (hasznosítható vízkészlet, mederbeli vízhasználat, vízminőség) kritikus kisvizek jellemzően a nyárvégi, őszelejei hónapokban fordulnak elő. Ennek oka elsősorban éghajlati: a hőmérséklet növekedése miatt nő a párolgás és csökken a csapadék lefolyást adó hányada. A kisvizek nagysága attól is függ, hogy milyen a vízfolyás felszíni és felszín alatti táplálásának aránya, ami főként a vízgyűjtő geológiai, talaj, domborzati adottságai szerint változik. A kisvizek alakulásában, a természeti tényezők mellett, számottevő szerepük van az antropogén eredetű hatásoknak, a vízgyűjtőben a területhasználat változásának, a vízrendezési és vízkészlet-gazdálkodási beavatkozásoknak, utóbbi esetében a tározásnak, átvezetésnek, a felszín alatti vizeknek a használat után felszíni vizekbe történő bevezetésének. A kisvizek máig leggyakrabban használt hidrológiai jellemzői az évi kisvízhozam és az augusztusi 80%-os vízhozam. Vízkészlet-gazdálkodásunk az augusztusi 80%-os, azaz sokévi átlagban a hónap napjainak 80%-ában meglévő vízhozamot tekinti hasznosítható természetes vízkészletnek, ami a mértékadó hasznosítható vízkészlet számításának is alapja. A két alapvető kisvízi jellemző mellett további, a napi vízhozamok (és vízállások) idősorából képezhető mutató is használatos. Tanulmányunk két alapvető célt tűz ki: • a Zagyva Jásztelek szelvényhez tartozó vízgyűjtő hosszú időszakú észlelési idősora példáján bemutatni a kisvizek sokoldalúan választott jellemzőinek (évi minimális vízhozamok, évi minimális vízhozamok havi gyakorisága, kisvizes napok évenkénti száma, kisvizes időszakhosszak évi összege, leghosszabb összefüggő kisvízi időszakok, évi víztömeg hiány, leghosszabb összefüggő kisvízi időszakok víztömeghiánya) alakulásában mutatkozó múltbeli tendenciákat, • vizsgálni a háromhavi kisvízi lefolyás éghajlati összefüggéseit, az éghajlati és antropogén hatások szétválasztásának lehetőségét, az antropogén hatások magyarázatát, továbbá becslést adni a Zagyva kisvízi lefolyásában az éghajlatváltozás miatt közelebbi jövőben várható hatásokra. 1. A Zagyva természetföldrajzi, hidrológiai jellemzői és a műszaki beavatkozások hatásai A Zagyva a Tisza jobboldali mellékfolyója. A majdnem teljes egészében hazai Zagyva folyó vízgyűjtője (Zagyva-Tarna vízrendszer) az ország középső-északi részén helyezkedik el, a Duna és a Tisza között, a Tisza vízgyűjtő észak-nyugati szélén (1 ábra). Északról a Mátra és a Cserhát, nyugati és déli irányban természetes magas vonulatok, míg keletről a Tisza folyó határolja. A vízgyűjtő domborzati tagoltsága jelentős, geológiai felépítése változatos. A vízgyűjtő átlagmagassága 247 mBf, legmagasabb pontja 1014 mBf (Kékes), legalacsonyabb pontja 79 mBf körüli, területének 66%-a 200 m alatti síkvidék, 32%-a 200-600 m közötti dombvidéki, 2%-a 600 m fölé esik. A vízgyűjtőn a területhasználat megoszlása: 53% szántó, 1